1983. Tombol a hidegháború. A Közel-Keleten pedig egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy az Egyesült Államok és a Szovjetunió fegyveres konfliktusa elkerülhetetlen. Erről azonban az angliai Sheffield-ben csak a hírekből értesülnek. Mindenki végzi a dolgát és éli a szürke hétköznapjait. A hírek azonban egyre nyugtalanítóbbakká válnak, tüntetések, zavargások törnek ki, de a sajtó szerint még van esély a konfliktus békés rendezésére. Tévednek. Május végén több nukleáris rakéta is becsapódik, világszerte gombafelhők festik narancssárgára az ég kékjét, nyomukban pedig nem marad más csak kín és pusztulás, ezt pedig a várandós Ruth a saját bőrén kénytelen megtapasztalni… Az 1984-ben megjelent dokumentarista tévéfilmet Mick Jackson, angol rendező jegyzi, aki később olyan filmeket alkotott, mint a Több, mint testőr /1992/ és a Tűzhányó /1997/, de ebben a filmben valami, olyat hozott létre, amihez hasonlót ebben a témában még nem láttam. Nyers és kendőzetlen bemutatása egy „mi lett volna ha” forgatókönyvnek, olyan események láncolatát tárja elénk, amit már láthattunk, és amiket már talán minden ember elképzelt, a film realitásában azonban ezek olyan pontosan ábrázolt hétköznapi szörnyűségekként jelennek meg, hogy azt tényleg tanítani kéne… Írhatnék még a színészekről, a megvalósításról, a film összképéről, de teljesen felesleges. Látni kell. Látni kell a pusztulás képeit, hogy emlékezzünk rá. Ez pedig biztosan sikerülni is fog – a gyermekét tartó asszony képe örökre beleég majd a nézők retinájába…
Prométheusz elhozta nekünk a tüzet az istenektől, hogy az állatok fölé emelkedhessünk, azonban akkor sem voltunk rá maradéktalanul méltóak és most sem vagyunk azok. Hatalmat kaptunk, de ahelyett hogy élnénk ezzel az ajándékkal inkább pusztításra használjuk. Mindig is ezt tettük és mindig is ezt fogjuk tenni, addig a pillanatig, amíg valaki majd megnyomja azt a bizonyos gombot, elszabadítva ezzel a saját magunknak létrehozott apokalipszist és azt a poklot, amit – ha nem teszünk meg mindent annak elkerülése érdekében – meg is érdemlünk…
„Azt nem tudom, hogy a harmadik világháborút milyen fegyverekkel fogják megvívni, de a negyediket biztosan botokkal és kövekkel.” - Albert Einstein