2008 leginkább várt koreai filmje vitán felül Kim Ji-Woon nevéhez fűződik, aki korábban már olyan alkotásokkal öregbítette a félsziget filmeseinek hírnevét, mint a 2 Nővér és az A Bittersweet Life. Ahogy az az óriási várakozást kiváltó alkotások esetében lenni szokott, természetesen nem tud megfelelni nekik, ám ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy legalább elemeiben ne lenne zseniális. Ez az elem ezúttal a téma és a műfajválasztás, ami egyenesen tanítanivaló.
Már a cím is egyértelmű utalás Sergio Leone híres spagetti westernjére, A jó, a rossz és a csúfra, aminek a szinopszisából is merítettek a készítők, ám nincs szó semmiféle remake-ről. A sztori egy kincsestérkép körül bonyolódik, ami egy vonatrablás során kerül a kissé fura fizimiskájú Yoon Tae-goo kezei közé. Természetesen a térképre (és annak keresőire) mások is pályáznak, többek között a brutális és kíméletlen Park Chang-yi, valamint a fejvadász Park Do-won, a különféle hadseregekről nem is beszélve.
Mint fentebb már említettem, a film legerősebb eleme a western klisék beemelése az 1930-as évek Mandzsúriájának világába. Mivel jó 70 évvel járunk a vadnyugat korszaka után, így nem kelt meglepetést a gépesített katonai alakulatok, valamint az oldalkocsis motor látványa sem, azt leszámítva, hogy eddig nem tartotta ezeket senki sem western kellékeknek. A ,,hagyományos" összetevők közül megtalálhatóak az ,,indiánok", ezúttal kínai szabadcsapatok képében, a hadseregek (vannak japánok és koreaiak is), a revolveres és puskás hősök, a pisztolypárbajok, vonatrablás, lepusztult koszfészek városkák, stb. stb.