Első ránézésre kissé fura, hogy a film kikerülte az Oscar átadót, hiszen a téma és a szereplők láttán bárki úgy gondolná, hogy az Akadémia tagok köreiben is népszerű lehetne. Így beugorhat, hogy talán elrontották a drámát és Weinsteinék ezért nem erőltették a promóciót. Majd rájöhetünk hogy a forgalmazó inkább a Philomenát részesítette előnyben. Ráadásul az amerikaiakat miért érdekelné egy poszttraumás stresszben szenvedő egykori brit katona sorsa? Eric Lomax (Colin Firth) csendes, látszólag nyugodt embert. A férfi megszállottja a vasútnak, mindent tud róla, a megépítésétől kezdve a menetrendig. Ki gondolná, hogy ezzel a témával is lehet ismerkedni? Talán Eric sem sejtette, mindenesetre úgy alakul, hogy az egyik szerelvényen beszélgetésbe elegyedik Pattivel. Gyorsan megkedvelik egymást, idővel kialakul a szerelem is, azonban látható, hogy olykor Eric teljes boldogságát hátráltatja a múlt. A II. világháború alatt a japánok fogságba ejtették, szörnyen megkínozták. Amikor tudomására jut, hogy kínjainak okozója még mindig életben van, úgy dönt, hogy megkeresi és bosszút áll, így végre megnyugodhat. Két idősíkban játszódik a cselekmény, miközben Eric rászánja magát, hogy visszatérjen megpróbáltatásai színhelyére, megismerjük a fogolytáborban eltöltött időszakot. Nem kell arra gondolni, hogy a főszereplő fogvicsorgatva, véreres szemeit forgatva, fegyverekkel felszerelve veszi üldöződbe bosszújának célpontját. Miközben a vasútépítkezésnél izzadnak a munkásoknak befogott elfogott katonák, a jelenben Eric sehogyan sem tud túllépni a történteken. Ki lenne alkalmasabb színész arra, hogy a csendes szenvedést ne vegye túlzásba és mesterien, akár szavak nélkül is látattja, hogy milyen érzelmek kavarognak benne. Kidman visszafogottan játszik, nem próbál előtérbe tolakodni, elfogadja, hogy ezúttal inkább csak mellékszereplő, így is tud remekelni. Jonathan Teplitzky rendező sem a romantikus szálra koncentrál, Patti jelenléte is inkább arra szolgál, hogy megtudjuk, hogy az egykori bajtársak még mindig tartják egymással a kapcsolatot és senki nem felejtette el a pár évtizeddel ezelőtti szörnyűségeket. A dráma sem válik túluntúl szentimentálissá és ami a legfőbb, nem akarnak példabeszédet elénk rakni. Eric Lomax 2012-ben, 93 évesen hunyt el. Teplitzky ekkor az utómunkálatoknál járt, sajnos nem látta, hogy önéletrajzi ihletésű könyvéből milyen film született.