Május 30-án a TIFF-en vetítik az elmúlt évek egyik legeredetibb, legfrissebb magyar dokumentumfilmjét, a Nagyi Projektet. Révész Bálinték három nagymama, egy angol kódfejtő, egy magyar holokauszt-túlélő és a Harmadik Birodalomba beleszerető német sorsán keresztül beszélnek az európai történelemről, valamint az unokákat és nagyszülőket összekapcsoló, euforikus kapcsolatról. A film rendezőjét az indonéziai dzsungel közepén értük utol, hogy populista ideológiák és világháborús videójátékok mellett arról is beszéljünk vele, miért adták eredetileg azt a címet a filmnek, hogy A bennünk élő náci.A következő utáni dokumentumfilmemet forgatjuk a tokiói olimpia körüli hisztériáról és pénzmosásról. Ez egy absztrakt doksi lesz, egyik főszereplője egy japán atléta, a másik pedig egy indonéz őslakos, a dajak törzs egyik vadásza, akinek elpusztítják az erdőit, és a fából az olimpiai stadionokat építik, amiket két hétig használnak, aztán elrohadnak, ahogy azt más olimpiák után már láthattuk.Eddig leginkább Angliában éltem, tanultam, és céget is ott alapítottam Meredith Colchesterrel és Ruben Woodin-Dechampsszal, akikkel a Nagyi Projektet készítettük. Ők azóta más utakra tévedtek, Merry színész, Ruben pedig operatőr lett, így rám és egy másik srácra maradt a cég. Ezt a történetet két angol antropológus mesélte nekünk, akik egy indonéz jogvédő szervezetnek dolgoznak, és amikor kiderült, hogy a sztori kapcsolódik az olimpiához, egész estés doksivá nőtte ki magát, én pedig beszálltam rendezőként és producerként.