Hana Makhmalbaf 19 évesen rendezte a Buddha elsüllyedt szégyenében című filmet, mely nagy visszhangot váltott ki azzal, hogy rendezője muzulmán nőként az iszlám előírásait kritizálja benne. A Magyarországról nézve hihetetlennek tűnő történet egyáltalán nem tükrözi Buddha tanításait. Nem árt összefoglalni a tanítások lényegét és központi elemeit, mert ezek ismeretében érthetővé válik, hogy a film címe szerint a történet hatására Buddha miért süllyedt el szégyenében. A buddhista erkölcs lényege: "Kerülni kell mindent, ami rossz; azt kell cselekedni, ami jó; és meg kell tisztítanunk saját szívünket." Az erkölcsi előírásokon és gyakorlatokon túlmenően minden buddhistának azon kell fáradnia, hogy belsejében kibontakoztassa az "isteniben való négy tartózkodást": határtalan szeretet minden élőlény iránt; határtalan szánalom minden élőlény iránt; korlátlan együtt örvendezés mások boldogságán; egykedvűség minden iránt, ami vele magával történik. Mindezek után nem csoda, hogy Buddha elsüllyedt szégyenében, hiszen a történetben szinte egy olyan ember sincs, főleg nem felnőtt, aki a tanítások szerint élne annak ellenére, hogy több alkalommal is hivatkoznak Buddha nevére. A kegyetlenséget és annak gyerekekre tett hatását bemutató szívszorító film főszereplője egy hat éves afganisztáni kislány, Baktay (Nikbakht Noruz), akinek egyetlen célja és vágya, hogy iskolába mehessen "vicces történeteket tanulni". Ennek érdekében mindent megtesz. Azok után, hogy a szomszéd barlangban élő Abbas (Abbas Alijome) elmondja, mire van szüksége az iskolához, a kislány mindent megtesz azért, hogy megszerezze azokat. Édesanyját keresi, de nem találja, így saját maga próbál pénzt szerezni füzetre és tollra. A filmben az anya keresése jól tükrözi a térségre jellemző anya-gyermek kapcsolatokat. Olyan világ ez, ahol az apáról nem tudni szinte semmit, az anya a hat éves kislányra bízza újszülött gyermekét, és ahol a legjobb és legegyszerűbb fegyelmezési mód, ha az anya kiköti gyermekét. Olyan ország embereként, ahol hosszú évek óta kötelező a gyermekek iskolába járatása, nehéz elképzelni olyan környezetet, ahol a színvonalas oktatás csak a fiú gyerekek kiváltsága.
Hihetetlen és visszataszító kegyetlenség mutatkozik meg a filmvásznon, amit a háborús környezet és a félreértelmezett tanítások eredményeznek. Olyan világot mutat be, ahol a fiúk nem ismernek mást, csak a háborút, és ha kell, mindenkiben ellenséget látnak.
Számos történet látott már napvilágot, melyekben vallási fanatizmusból és szent meggyőződésből kínoztak és öltek meg embereket. Ez a végkifejlet azonban nem meglepő, ha a gyerekek hasonló környezetben nőnek fel. Buddha tanítása szerint az élet tele van szenvedéssel, de a szenvedés legyőzhető; a jó erősebb a rossznál, és létezik az örök boldogság nyugalmának állapota. A szenvedés csak akkor szűnhet meg, ha a vágy és a többi szenvedély, amely az újramegtestesülést előidézi, maga is mind megszűnik. Egy lény a halálakor eljut a nirvána örök nyugalmába. Kérdés azonban, hogy mikor beszélhetünk valaki haláláról. Csak akkor, amikor ténylegesen meghal, vagy akkor is, ha végleg feladja az elveit, a céljait és felhagy a küzdelemmel. A kérdést a kultúrák közti különbségek miatt is nehéz megválaszolni, de a film ábrázolja álláspontját, melynek lényege: "Halj meg és akkor szabad lehetsz!"