A történet központjában Arvid (Dejan Cukić) áll. Arvid egy banki alkalmazott. Igazi jófiú, időnként pedig pénzt nem sajnálva adakozik is. Unalmas férfi. Barátnője emiatt is hagyja ott, pontosan aznap, mikor munkahelyén sikeresen megakadályoz egy bankrablási kísérletet. És ha ez nem lenne elég, a bankrabló felesége is számon kéri, hogy merészelte megállítani barátját, hisz nyilvánvalóan nagy szükségük lett volna a pénzre. Arvid lelkiismerete újfent megszólal, és úgy dönt, felkeresi bátyját, Haraldot (Kim Bodnia), aki egy vérbeli, rasszista gengszter, és semmitől sem riad vissza. Akár egy pénzszállító kirablásától sem. Ezzel pedig bűncselekmények sorozata veszi kezdetét, akcióik rendre újabb és újabb problémákba ütköznek, melyeket egyre keményebb módszerekkel kénytelenek megoldani.A történet egy régi, filozófiai problémát feszeget, mégpedig a jó és a rossz fogalmának dilemmáját. Mit nevezhetünk jónak és mit rossznak? Megtehetek-e bármit, ha az – az én szubjektív valóságomban -, jó célt szolgál? Arvid egy naiv fiú, aki szimplán segíteni akar. Ezért kéri meg bátyját, hisz ő erősebb és határozottabb nála. Haraldnak pedig mi sem természetesebb, mint hosszú évek óta nem látott fivérének kérésére kirabolni egy pénzszállítót, bankot rabolni vagy épp embert ölni. Mindezt úgy, mintha teljesen hétköznapi teendő lenne. Az izgalom legcsekélyebb jelét sem mutatva hajtják végre ezeket az akciókat. Két ember boldogsága érdekében teszik, és noha eleinte felmerülhet a nézőben, hogy Harald igényt tartana a megszerzett pénzre, valójában erről szó sincs. Kizárólag a jó cél érdekében. Arvid persze csak a rablás kellős közepén szembesül azzal, mivel is jár merész vállalkozásuk, és sok szörnyűség következtében magába zuhan. Ekkor hangzik el a film legjelentősebb dialógusa, amelyben Harald fejti ki véleményét, mentséget találva tetteikre. „Nincs se jó, se rossz. Ezt mindenki maga dönti el. Kínában megehetsz egy német juhászt is anélkül, hogy bárkinek ártanál vele.” – hangzik a vigasztalás. Azt kell, hogy mondjam, ezzel az indoklással zseniálisan altatja el Anders Thomas Jensen a nézők igazságérzetét – és ez későbbi filmjeiben is erősen jelen van -, ugyanis hiába a sok borzalom, mégsem tudunk közönséges gyilkosokként tekinteni rájuk. Nem alakul ki bennünk ellenszenv. Arvid gyermeki naivsága eltereli figyelmünket arról, mennyien szenvedtek miattuk ártatlanul. És mi a sorsa annak, aki eszerint éli életét? Nos, a film erre is bravúros választ ad a végén.Összességében egy nagyon jó filmnek tartom a Kínában kutyát esznek-et. Úgy tud megragadni halálosan komoly kérdéseket, és üzenni ezek szélsőséges elferdítésével, hogy közben könnyed és élvezhető szórakozást nyújt tipikus, sötét, skandináv humorral.