Nels Coxman évek óta dolgozik a síközpontként működő, Denver melletti városka hókotró-sofőrjeként. Elégedett az életével: van tisztes egzisztenciája, felesége és egy fia, szabadidejében pedig a hófödte erdőkben vadászgat, mi több, épp most kapta meg az Év Polgára-címet is. A mindennapi rutinba azonban bezavar, hogy egy nap holtan találják a fiát egy denveri kávézóban, a halál okaként pedig heroin-túladagolást állapítanak meg. Nels nem tud sok mindent a fiáról, de azt igen, hogy nem volt drogfüggő, és jóllehet Nels sosem volt a nagy érzelmek embere, azt azért érzi, hogy egy apának illene bosszút állnia a fiáért a drogkartellen, amellyel összetűzésbe került. Bosszúja – az olasz westernekből ismerős „két úr szolgája”-történetséma kiforgatott változataként – véres háborút szít a területen osztozkodó két nagy drogszervezet között, a Viking gengszternévre hallgató bandavezér ugyanis rögtön arra kezd gyanakodni, hogy embereit az indián-kartell gyilkolja sorra.A Dermesztő hajsza forgatókönyvírójának túl sok melója nem akadhatott az alapanyaggal, ugyanis a sztori a kulturális tényezők (pl.: a kartellek nemzetiségei) és a karakterek neveinek megváltozását leszámítva semmit sem módosult, sőt: gyakorlatilag jelenetről jelenetre megegyezik a norvég eredetivel. Az eltűnés sorrendjében, vagy csak úgy általában a skandináv bűnfilmek rajongóinak nem kell tehát attól tartaniuk, hogy Moland a nemzetközi siker reményében hagyta, hogy az amerikai producerek és stúdiómogulok kedvük szerint cincálják szét szórakoztató remekművét. A mozgatórugó a bosszú-tematika mellett itt ugyancsak az éjfekete humor – a stílus pedig az eredetinél is jobban hajaz a Fargóra. Neeson akciósztár imázsából is visszavettek kicsit – Nels Coxman karaktere az eredeti film Nils Dickmanjához hasonlóan inkább csak az események kirobbantójaként, az első leszámolások elkövetőjeként van jelen a havas hajszában, a végső nagy összecsapásra pedig szinte teljesen passzívvá válik. Korábbi filmjeivel szemben tehát nem Neeson az, aki egy emberként végez az összes haramiával, hiszen ezt a munkát elvégzi helyette egymáson a két rivális banda. Megijedni viszont nem kell, így is láthatjuk párszor, amint Neeson papa belendül!A Dermesztő hajsza annak ellenére is vérbeli skandináv bűnfilm, hogy Hollywoodban készült, amerikai arcokkal és angol nyelven. Még a misztikus atmoszférát teremtő filmzene is kísértetiesen hasonlít az eredetihez, a szemfüles nézőknek pedig Moland egy ponton be is csempész néhány képkockát 2014-es filmjéből. A dialógusok olykor talán szájbarágósabbak, jobban idomulnak a film alatt vécére rohangáló és mobilozó plázaközönség megosztott figyelméhez, ahogy a tempón is gyorsítottak kicsit, emellett viszont a Dermesztő hajsza nem vesz el semmit Az eltűnés sorrendjében szellemiségéből. Jóllehet így nem is nagyon érdemes megnéznie annak, aki látta és szerette az eredetit, viszont a skandináv kultfilmet nem ismerőknek remek szórakozást nyújthat ez az új Liam Neeson-mozi. Már csak ezért is reméljük, hogy főszereplője imázsa a minap felkapott, kissé szerencsétlenül sikeredett interjúja ellenére is megmarad sebezhetetlennek. Hiszen milyen méltatlan lenne, ha Liam Neeson figurái annyi kőkemény gengszter szétcsapása után épp egy karaktergyilkosság áldozataivá válnának…