A FÉLVILÁG és A BERNI KÖVET alkotóinak új történelmi filmje egy szovjet munkatáborba hurcolt nő tragikus szerelméről. Beteljesedhet-e a lágerben született szerelem két olyan ember között, akiket család vár otthon? Túl lehet-e élni a poklot, és ha igen, milyen áron? Mennyire maradhat ember valaki egy embertelen világban?
Az igazság, hogy nem rajongok nagyon a magyar filmekért, de ez a film a témája miatt mindjárt felkeltette a figyelmem, egy percig sem vaciláltam rajta, hogy elkezdjem-e nézni, vagy sem (mint esetleg már magyar filmeknél). Előtte olvastam róla egy-két apróságot, hogy készül ilyen témájú film, a "malenkij robot"-ról, és magyar készítésű filmként. Elkezdve nézni a filmet, érdekes, már az első percekben olyan szívszorító hatású volt (pedig még semmit sem láthattunk a későbbi szörnyűségekből), a kezdeti képkockák visszafojtott légkörében érezhető volt a filmben szereplő főhősnő és családja elfojtott sok-sok félelme, fájdalma a háború szörnyűségei miatt..., az apa, aki ki tudja, hogy haza fog-e jönni a frontról..., és a kislány fájdalma az édesapja miatt. Valamiért nagyon nagy hatást tett rám a film már az elejétől fogva, többször újrakezdtem, hogy valahogy bele tudjam élni magam igazán a cselekménybe. Szerintem a színészek nagyon hatásosan játszanak, a főszereplő Irént alakító Gera Marina játéka nagyon meggyőző, szintén az Annát játszó Döbrösi Lauráé, de a férfi főszereplő Csányi Sándor játéka is tetszett (igaz, ő kissé már "gépiesebb" táborlakót alakít, akinek a szíve már mintha megkérgesedett volna a mindennapi rémségek után). A mellékszereplők is szerintem kiválóak. A film képeinek hangulata is megfelelő ehhez a rideg világhoz. (Lehet, azért is hatott rám ennyire a film, mert apai nagyapámat magyarként - még csak nem is németként -, kényszerítették fogolytáborba az oroszok azzal a "felszólítással", hogy "Ki magyar?" Ő "buzgón" rávágta, nem tagadta a magyarságát..., szemtanúk szerint az oroszok - a tífusztól félve -, élve beledobták többedmagával egy sírba, és oltott meszet öntöttek az élőkre is, nem csak a halottakra). Talán ezért is érintett meg annyira mélyen ez a film. Mint film nagyon tetszett, igényesen elkészített, szívbemarkoló film, arról nem beszélve, hogy hiánypótló alkotás, ideje, hogy ennyi idő és hallgatás (muszájból...) után emléket állítson egy film, azoknak a százezreknek, akiket a családjuk hiába várt esetleg vissza, vagy akik életét pokollá tette a "malenkij robot"-nak nevezett kényszermunka a kollektív felelősség nevében.
Csodálatos film, összetöri a lelket aztán reményt ad, megindító, felkavaró, egyszerűen brilliáns! Köszönöm ezt a felejthetetlen élményt! 10/10
Eszméletlen! És ezt TV- filmnek forgatták...ha később kerül képernyőre, tán meglenne a következő Oscar- unk.
A film nézése közben Szolzsenyicin: Ivan Gyenyiszovics egy napja című kisregéne jutott eszembe, ugyan ott nem
bányában, hanem kint dolgoztak. Ha a hőmérő -40 fok alá ment, akkor nem kellett dolgozni menniük a foglyoknak.
Hibátlan, remek operatőri munka, rendezés, zene és persze a színészi játék. Most éppen nem vagyok magamnál....
Múlt héten, amikor adták, a család mást akart nézni....
Ezért köszönöm "ronald851"- nek (sokadszor), hogy vette a fáradságot és felvette ezt a nagyszerű filmet.
Mindenkit üdvözöl: Baranyai György 10/10
Ekkor frissült utoljára: 2023/07/05
Ekkor frissült utoljára: 2024/10/31
Ekkor frissült utoljára: 2024/11/01
Ekkor frissült utoljára: 2024/09/15
Ekkor frissült utoljára: 2024/10/18
A funkció használatához be kell jelentkezned!
×
Vélemény írás: