1915, Törökország. AQ jómódú örmény Avakiancsalád vidéken él, az úgynevezett Pacsirtavárban. Tiszteletben álló polgárok, gyakran adakoznak, és mindenkinek ott segítenek, ahol tudnak. A családfő ravatalánál - akinek halálos ágyán szörnyű látomása volt -, mindenki megjelenik, aki tiszteli őket, és akit ők tiszteltek, törökök, örmények egyaránt. A törökök azonban készülnek valamire: meg akarják alkotni a Nagy Törökországot, amiben nincs helye a gazdag és "áruló" örményeknek. Katonák százai indulnak parancsra kiirtani minden örmény férfit (korra való tekintet nélkül), a nőket és lányokat pedig Aleppo közelébe deportálják.
A film Antonia Arslan regénye nyomán készült, amiben a szerző saját felmenőinek tapasztalatából merített, azokéból, akik túlélték az 1915-ös törökországi örmény népirtást.
Még régebben TV-ben véletlenül kattintottam rá a filmre, csak sajnos a film elejéből egy jórészt nem láttam, így csak kikövetkeztettem utána dolgokat a cselekményből. Köszönöm a feltöltést, hogy meg tudtam végig nézni a filmet.
Nagyon meghatott a film, szomorú ilyen történetet látni, és sajnos - a szerelmi szál motívumtól eltekintve -, a film alaptörténete sajnos igaz történet. Borzasztó, hogy a törökök ezt tették az örményekkel, arról nem beszélve, hogy még mai napig sem nagyon akarják elismerni, amit őseik tettek. A török nacionalizmus működött rendesen, a kezdetek hasonlóak más népirtás folyamataihoz, a férfiakat összegyűjtik, az értelmiséget begyűjtik, a férfiakat, (kortól függetlenül) legyilkolják. A nőket és gyerekeket ugyan nem, de gyakorlatilag a gyilkossággal egyenértékű, hogy összegyűjtik őket, és szinte étlen, szomjan meneteltetik őket kilométereken keresztül, ki a sivatagba, a szárazságba, ami mérhetetlenül sok szenvedést, fájdalmat, és rengeteg esetben halált jelent számukra.
Antonia Arslan regényíró ősei "emlékeiből" merítve írta meg regényét, melyből ez a film készült, számomra szívfájdító film, méltó emléket állítva az örmény népirtásnak, ami szinte még mindig alig ismert.
SPOILER:
A filmben a "gonosz" szereplőktől eltekintve felbukkannak, nemes, jólelkű, nem elállatiasodott szereplők, még török szereplő is, jelezve, hogy az ember nem mindig válik gonosszá, van más kiút is, még a legborzasztóbb körülmények között sem válik mindenki brutális gyilkológéppé, az emberiesség még a legembertelebb körülmények között is felbukkan.
Ekkor frissült utoljára: 2024/09/23
Ekkor frissült utoljára: 2023/04/16
Ekkor frissült utoljára: 2018/12/04
Ekkor frissült utoljára: 2018/05/22
Ekkor frissült utoljára: 2024/08/19
A funkció használatához be kell jelentkezned!
×
Vélemény írás: