A 13 éves Lakshmi szegény családba született egy kis faluban, Nepálban és bár szülei igencsak szűkölködnek, ő úgy érzi, mindene megvan a boldogsághoz. Egyik nap egy nő érkezik hozzájuk, aki azért jön, hogy elvigye Lakshmi-t szobalányként dolgozni egy tehetős asszonyhoz a nagyvárosba, és ezáltal lehetőséget biztosítson, hogy munkájával támogassa szüleit. Lakshmi hosszú utazást tesz meg, míg Indiába ér tele reménnyel, azonban odaérvén szembe kell néznie a szörnyű ténnyel, hogy hazudtak neki...
Ez a film az egyike azoknak, amik nálam a nem felejthető kategóriába tartoznak, annyira szívbemarkoló, szívfájdító film, annyi gondolatot ébreszt az emberben. A másik, hogy szerintem, mint film is jól van felépítve, a zenei betétek nagyon szépek, jól illeszkednek a film jeleneteihez, sok zenei betét kimondottan tetszett. A szereplők nem mondanám, hogy túljátszották volna a szerepüket, elég jól visszaadja alakításuk azt a légkört, amiről a film szól. A film dilemmája azért nem annyira egyszerű szerintem, míg nyomor van, sajnos mindig lesz pénzkereseti lehetőségnek ez a nők számára. Az alap a szegénység, a nyomor, a kitörés lehetősége. A másik, hogy itt persze kényszerről van szó. Ami megint más, mint, ha egy nő "önként és dalolva" választja ezt a lehetőséget. Azon lehet vitatkozni, hogy a "kereslet-kínálat" egyenletében ki a hibás (hibásabb) a férfiak (kiknek van igénye), vagy a nők, akik felkínálják a lehetőséget (persze nem utolsó szempont, hogy önként vagy kényszerítéssel teszik). Ebben a kereslet-kínálat dologban éppen úgy hibásak a férfiak (akár "striciként"), akár a nők "madamként", vagy az, aki "felkínálja" magát. Mindig van, sokszor, aki leszedi a hasznot más "munkájáért", bármilyen munka legyen is az. A film alatt én, anyaként néha majd elsírtam magam..., néhol túl sok volt. Voltak viszont kicsit "idealizált" jelenetek, amik megmutatták, hogy a legnagyobb kiszolgáltatottságban is lehet összefogás, barátságok köttethetnek, lehetünk emberségesek. Ez így nekem kicsit kiegyensúlyozta a brutális részeket. A főszereplő kislányért lehetett izgulni végig, (nem csak őérte), hogy mi lesz a sorsa..., Gillian Anderson pedig ebben a filmben szimpatikus volt, igaz, annyira nem volt bonyolult a szerepe. Összességében egy nagyon jól sikerült film szerintem, és jól bemutatja nem csak India, hanem más országok lányainak, asszonyainak kiszolgáltatott helyzetét.
Így kell ezt.... Azt hiszem,nagyon jókor és érzékeny hátralépéssel lett abba hagyva a lereagálás.
A második kör megmagyarázom-ja ,fakít az első hozzászólása markáns ipponján.
Hiszen vagy azonnal " akarjuk érteni " - amit ír, ( így volna korrekt,) vagy az értetlkenkedés által,idővel
reménytelenül irrelevássá tompul a mondanivaló.
Mijauuu-nak kellett volna ezt a nem inge dolgot kiírna szerintem, most jól arculköpte az összes egészséges, normálisa férfit is. Tipikus feminista érvelési technika. Nem bizonyos férfiak a felelősök, mindig az összes.
Egyébként nők is rontanak meg fiúkat, csak kevésbé nyíltan teszik.
Szívszorító, egyébként annyira durva, h mindez a sok szenvedő gyerek csak és kizárólag a férfiak miatt van, mert nem bírják egyszerűen kicsapni a farkukat. Vagy hallott már valaki olyanról, h a nők szexuális vágyaik kielégítéért gyerekekt rabolnak és lebujokban tartják fogva? Nem mi? Hányinger.
Kezdem magam kényelmetlenül érezni amiatt, hogy miközben gondosan megválogatom a szavaimat, próbálok neutrálisan fogalmazni, eközben időről-időre "pofán köpnek" az egyéni traumákból kinövő, együgyü provokációk.
Nem volna jó ha a párbeszédek hangvétele, ezt az irányt venné fel!
Talán neked segít a lelki sebek feldolgozásában ez a stílus (ventilláció), olvasni viszont büntetés!
Tiszteljük meg egymást azzal, hogy átgondoljuk a közlendőnket mielőtt leírjuk!
Ekkor frissült utoljára: 2024/03/30
Ekkor frissült utoljára: 2024/11/18
Ekkor frissült utoljára: 2020/01/09
Ekkor frissült utoljára: 2024/11/17
Ekkor frissült utoljára: 2024/10/01
A funkció használatához be kell jelentkezned!
×
Vélemény írás: