Egy izlandi falucska melletti tanyán él a tizenkét éves Hera a családjával. Amikor a bátyja halálos balesetet szenved, a temetés után felölti a szeretett testvére Motörhead-pólóját és bőrdzsekijét, majd összepakolja és felgyújtja a saját ruháit. Ettől a naptól kezdve metálzene rajongó lesz. Tíz esztendővel később igazi antiszociális lény lett belőle, nincsenek barátai, az öltözéke és a viselkedése megbotránkoztató, egyedüli támasza a sötét metálzene. Hera arról álmodik, hogy rockzenész lesz.
Bevallom, a film címe és a borítókép vonzott ide, de nem bánom, hogy megnéztem a filmet. Sőt! Kiváló alkotás a maga északi hiperdepressziós műfajában. Szerencsére, én sosem éltem át hasonló szerencsétlenséget, de rengetegszer éreztem úgy, hogy sok dologban hasonlítok Herára. Átérzem milyen az, amikor egyedüli metálos vagy egy faluban, és mindenki úgy néz rád, mint borjú az új kapura, amikor betoppansz valahová talpig feketében. Bár, Hera, a film közepére tényleg átesett a ló túloldalára, a végén már a gyász sem volt mentség a tetteire. Ettől függetlenül, nagyon tetszett! Különösen megörültem a jelenetnek, amikor bemutatták a tévében Varg Vikernes és a többi sátánista ténykedéseit Norvégiában. A zárójelenet pedig feltette az i-re a pontyot.
Leginkább azoknak ajánlanám a Sötét zenéket, akik már láttak hasonlóan depresszív skandináv vagy éppen izlandi filmeket, és a végén elégedetten álltak fel a képernyő elől. Az eltérő zenei izlés nem kizáró ok, mert anélkül is elvezhető.
Köszönöm a feltöltést!
Ekkor frissült utoljára: 2023/10/23
Ekkor frissült utoljára: 2020/09/03
Ekkor frissült utoljára: 2024/06/03
Ekkor frissült utoljára: 2020/02/22
Ekkor frissült utoljára: 2023/07/09
A funkció használatához be kell jelentkezned!
×
Vélemény írás: