Daigo zenész, az egyik Tokyo-i nagyzenekar csellistája. A kevés felkérés miatt a szimfonikusokat feloszlatják, így egyik napról a másikra munka nélkül marad. A Tokyoban nem tud elhelyezkedni, ezért hazatér szülővárosába és ha nehezen is, de elfogadja ezt az új élethelyzetet. Miközben munkát keres, felfigyel egy állásajánlatra, melyben egy kisvállalkozás sürgősen "utaskísérőt" alkalmazna. Elmegy az hirdetésben szereplő címre, hogy jelentkezzen és az első meglepetés akkor éri, amikor meglepően gyorsan fel is veszik. Itt főnöke tájékoztatja a feladatáról és kiderül, hogy az apróhirdetésben a munkakör egy nyomdahiba miatt tévesen jelent meg: nem utaskísérőt kerestek, hanem kísérőt az utolsó útra - így lesz a fővárosi csellistából temetkezési segéd egy vidéki kisvárosban.
Erre tényleg a szép jelző a legmegfelelőbb. Nagyon érdekes volt látni hogyan búcsúznak el az emberek Japánban a szeretteiktől. A film nézése közben eszméltem rá, hogy mennyire különbözik a kultúrájuk a miénktől. Már csak a tény, hogy a japánoknál szégyen számba megy, ha valaki halotti ravatalokkal foglalkozik, számomra teljesen érthetetlen.
A kedvenc hangszerem a cselló, ezért és az igényes zenéért jár a plusz pont! 10/10
Köszönöm a feltöltő és a fordító munkáját!
Ekkor frissült utoljára: 2020/10/21
Ekkor frissült utoljára: 2024/08/21
Ekkor frissült utoljára: 2024/01/27
Ekkor frissült utoljára: 2024/12/05
Ekkor frissült utoljára: 2020/07/19
A funkció használatához be kell jelentkezned!
×
Vélemény írás: