Suki (Katie Cassidy) disszociatív személyiségzavarban szenved. A diliházból ugyan kiengedik, de csak azzal a feltétellel, hogy a Juniper Tower névre hallgató átmeneti szállásra költözik, ahol folytatja a kezelését a "Siamese Burn" névre hallgató géppel, amely egyenként tünteti el számos személyiségét. A kezelés előrehaladtával a szomszédok közül egyre többen követnek el öngyilkosságot, Suki pedig egyre jobban kezd aggódni, hogy legsötétebb oldala, a Scribbler teszi ezt a gép használata során. Azonban sokkal jobban fél attól, hogy a Scribbler nemcsak egy kiirtandó személyiség, hanem az ő valódi énje.
Ez az a világ, ahol egy épeszű ember sem lakna szívesen. Mégis hol abban a logika, hogy a rehabilitáció idejére beköltöztetnek a Silent Hill díszletébe. Már a képernyőn keresztül is majdnem elkaptam a hepatitiszt. Persze, ez nem vett el semmit a film élvezeti értékéből, mert ezt a ritka elborult világot meglehetősen művészien tálalták, ami nekem nagyon bejött, minden lehangoló elemével együtt. Azért külön pacsi jár, mert most az egyszer utánaolvastak a szakirodalomnak, és a disszociatív személyiségzavart használták a legtöbbször pontatlan skizofrénia helyett. Tudom, apróságnak tűnik, de 30 filmből jó ha egy nem keveri össze a fogalmakat. A casting is megér egy misét: bedoptak pár sorozatos színészt, akiken jócskán meglepődtem, pl. Kunal Nayyar vagy Garret Dillahunt - jól esik ez a fajta meglepetés. Az egyetlen dolog, ami nem tetszett, és eléggé kilökött a valóságba, az a végső Mátrix-harc, valahogy túlzásnak éreztem. 8/10
Köszönet a feltöltő és fordítók munkájáért!
Ekkor frissült utoljára: 2024/06/21
Ekkor frissült utoljára: 2024/01/28
Ekkor frissült utoljára: 2020/08/28
Ekkor frissült utoljára: 2020/10/16
Ekkor frissült utoljára: 2020/08/16
A funkció használatához be kell jelentkezned!
×
Vélemény írás: