Bill Withers

Amerikai énekes-dalszerző és zenész ,aki született:
Slab Fork, West Virginia ,1938,július 04-én.
A szülők hatodik gyermekeként született.13- éves amikor az Apja meghalt, Ő beállt az Egyesült Államok Haditengerészete tizennyolc évesen és szolgált kilenc évig, mely idő alatt kezdett érdeklődni az ének, és dalok íránt .Mentesül a haditengerészettől 1965-ben költözött Los Angeles 1967-ben a zenei karrierje végett. Meg- gyözödése hogy dolgozni kell,mert ingatag a zeneipar.. 1971-ben Bill kiadta debütáló albuma, a "Just, mint én." A dal "Nem No Sunshine" volt, a # 3 R & B Radio Hit és megnyerte a Grammy Award a Legjobb Rhythm & Blues Song. ,amikór 33 éves volt.Utána évente adott ki
albumait de volt amikor töbett is. Ő bekerült a Dalszerző Hírességek Csarnokába 2005-ben és a West Virginia Music Hall of Fame 2007-ben. Elnyerte a Grammy Award a Legjobb Rhythmus & Blues Song 1988-ban.


Bill Withers egyike volt a 70-es évek legismertebb soul zenei művészeinek. Hatalmas slágerek kötődtek a nevéhez, mint az Ain’t no sunshine, a Lovely day, vagy a Lean on me, hogy csak néhányat említsek. Sőt, azon kevesek közé tartozott, akinek a dalai annak idején hozzánk is eljutottak nem néhány évtized, csak néhány hónap, év csúszással. Több, a nagyközönség számára kevésbé ismert kiváló dala fut a Soul Station Radio repertoárjában, mint pl a Creativ Source, Who is He and what is He to you című funk sláger. A művész részletes életrajza és lemezeinek története olvasható weboldalunk bio and discogs menüpontja alatt, de most itt, egy vele kapcsolatos érdekességet osztanék meg.


Pályája kezdetén rendszeresen és szorgalmasan dolgozott a Douglas Aircraft Company (DC tipusú gépek) kaliforniai összeszerelő üzemében. Napi munkája után kisebb klubokban vállalt fellépést a 60-as évek végétől és egyre sikeresebb lett. Saját dalait adta elő, melyeket évekkel később az egész világ megismert. Miután a Sussex Records elnöke felfedezte és elkészítették a stúdióban első nagylemezét, még mindig szorgalmasan bejárt munkahelyére. Nem akart felhagyni biztos kenyér keresetével, ugyanis a rendkívüli tehetsége ellenére sem bízott a hosszú távú sikerességében. Szerénysége, melyet sugall, a mai napig végig kíséri és példaértékű.

Egyetlen napot sem szeretett volna hiányozni a gyárból, ezért a stúdiófelvételeket is az állandó munkája utánra időzítették. A lemezkiadó egy napra fényképészt szerződtetett azért, hogy Billről a promóciókhoz és persze a lemezborítóhoz fotót készítsen. Nem volt hajlandó szabadságot kivenni, hanem azt kérte, hogy miután a fotósnak mindegy, hogy hol dolgozik, menjen be hozzá a gyárba és készítse el ott azokat. Így történt, hogy az ebédszünetében tudtak csak fényképezni. Jól látható a lemezborító képén, ahogy áll az ebédlőajtajában, a téglafalnak támaszkodva és mögötte ott az ebédhordó üst. A Grammy díjas album lemezborítója, két DC9-es repülőgép wc -ülőkéjének a szerelése közben, ebédszünetben készült. Az akkori órabére 3 dollár volt. A kollégái a tányérjaik fölül, levest kanalazgatva kiabáltak Billnek viccesen, hogy - Hey Mr Bill „Hollywood” Withers – emlékezett vissza a művész. A munkatársai nagyon szerették és innentől kezdve állandóan viccesen gúnyolódtak vele. Az album a fotózás után kb 4 hónappal jelent meg, de időközben Bill-t létszámleépítés miatt több száz társával együtt elküldték a munkahelyéről.

Bill elkeseredve üldögélt munka nélkül otthonában, amikor megjelent a Just as I am, melynek sikerességét ismerjük. Két levelet kapott akkor reggel. Az egyiket a Douglas Aircraft Company-tól és az állt benne, hogy visszaveszik régi munkahelyére. A másikat Johnny Carson küldte, aki az egyik legnépszerűbb kaliforniai tv műsortt vezette akkoriban, Tonight show címmel. Bill akkor úgy döntött, hogy nem a repülőgépgyárba fog dolgozni, hanem a show bussines-t választja teljes erejéből. Milyen jól jártunk ezzel a bölcs döntésével.

Bill Withers egészen kivételes helyet foglal el az amerikai soul zene panteonjában. Az énekes soha nem készült zenei pályára, mégis olyan megszámlálhatatlan alkalommal feldolgozott klasszikusokért felelős, mint az "Ain't No Sunshine" vagy a "Lean on Me". 1974-es +'Justments c. albumának egyik legjobb darabja a "Can We Pretend", mely egy alábecsült gyöngyszem a soul legenda munkásságában, valamint kiváló háttérzene egy kis éjszakai ejtőzéshez.