Chubby Checker

Chubby Chucker (Spring Gulley, 1941. október 3. –) amerikai rock and roll énekes.

Az örökké mosolygó afroamerikai fiú kiskorától kezdve gyakran mókázott, énekelt, táncolt. Osztálytársait, aztán bolti vásárlóit szórakoztatta. Főnöke biztatására készítette el első lemezét, amelyen már a Chubby Checker művésznevet használta és ismert énekeseket parodizált.

Let’s Twist Again c. dalával kezdődött a világot meghódító twistőrület. The twist című dala kétszer is vezette a Billboard-listát, ami páratlan a lajstrom történetében.

1941. október 3-án született. Eredeti neve Ernest Evans, a mindig mosolygó, fekete bőrű srác kiskorától szeretett mókázni, énekelni és táncolni, előbb osztálytársait, majd egy üzlet vásárlóit szórakoztatta. Főnöke biztatására készítette első lemezét, amelyen neves énekeseket parodizált, immár Chubby Checker művésznéven. Kitört az őrület A The Twist című számot, Hank Ballard szerzeményét 1959-ben a komponista maga énekelte el, a kislemeze B oldalára került dalt az általános érdektelenség övezte. Aztán egy évvel később Chubby Checker is előadta, véletlenül éppen a helyi televízió műsorába beugorva mutathatta be a dalt és a hozzá kötődő táncot. A hang és a látvány lenyűgözte a közönséget, néhány hét múlva mindenki tvisztet táncolt. A The Twist 1960 őszén vezette a slágerlistát, és csak négy hónap után kopott ki onnan. Chubby Checker már újabb és újabb slágerekkel és ezekhez igazított, a tvisztre hajazó táncokkal rukkolt elő. Ilyen volt a The Fly, a Pony Time, a The Hucklebuck – még tucatnyi más sláger jelezte, hogy eltalálta a fiatalok ízlését -, a lécet legmélyebbre talán a Limbo Rock című dalában helyezte. Érdekes, hogy a sokfelé névjegyének számító Let,s Twist Again alaposan lemaradt a listákon – igaz, Grammy-díjat kapott érte. A The Twist és a Pony Time viszont többször is az élre került. A tviszt-őrület aztán amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan el is múlt, vélhetőleg azért, mert a zene alapjában véve kezdetleges és monoton volt, a később “rágógumi-zenének” elnevezett műfaj korai előfutára. Checker megpróbálkozott még a limbóval, a hully-gullyval, a madisonnal. Ezek a táncok alig különböztek tviszttől, s csak kis időre keltettek érdeklődést. Chubby Checkernek azonban nem volt oka a panaszra: 1966-ig 32 dala került fel a listákra, és a mai napig rekordot tart azzal, hogy volt olyan pillanat, amikor a Top 12-ben öt albuma szerepelt egyszerre. Emellett feleségül vette az ügyeletes világszépét. Az egyszerű, monoton, meglehetősen kommersz tvisztet sokan a hatvanas-hetvenes évek fordulóján felfutó rágógumizene ősének tartották. Sikerét annak köszönhette, hogy a rock and roll a hatvanas évek elejére átmenetileg kifulladt. Mindazonáltal a tviszt újítást hozott a táncban: a párok, a férfiak és a nők egymástól független életet kezdtek a parketten. Gyakran csoportosan járták – ez megoldotta a bulihelyek gyakori nőtöbbletének problémáját. Lemezei manapság is jól fogynak, a nosztalgiahullám előadójaként rendszeresen előkerül. Több mint negyedszázaddal első slágere után, 1988-ban ismét a listán szerepelt: a Fat Boys rap-trió feldolgozta a The Twistet és megkérték, szálljon be a vokálba.

Ernest Evans néven született Dél-Karolina állam egyik poros városkájában, egy dohánytermesztő farmer fiaként. Philadelphiában nőtt fel, az énekesi karrierről álmodozó fekete bőrű kisfiú első produkcióit osztálytársainak adta elő. Középiskolásként valamennyire zongorázni is megtanult, de erre kevés ideje maradt, mert az órák után dolgoznia kellett. Volt cipőtisztító, fagyiárus és hentessegéd, termete miatt ragadt rá a chubby (dundi) becenév.

Mindig énekelt, bolondozott, a kor sztárjait parodizálta utcai zenészként és a boltban is, ahol egy idő után már a vevők szórakoztatása lett a fő feladata. Muzikális főnöke befizette egy “csináld magad” lemezfelvételre, ezen a Jingle Bells című dalocskát adta elő Elvis, Fats Domino, Jerry Lee Lewis és mások stílusában, Chubby Checker művésznéven. A korong annyira megtetszett a kor egyik legbefolyásosabb tévés műsorvezetőjének, Dick Clarknak, hogy ezt adta barátainak karácsonyi ajándékul. A barátok között lemezkiadók is voltak, így a tinédzser előadó 1959-ben immár komoly stúdióban készíthette el első kislemezét The Class címmel.

A Cameo Parkway kiadó második kislemezére a The Twist című dalt ajánlotta neki: ezt eredetileg Hank Ballard énekelte, de csak mérsékelt sikert aratott vele. A számot a fiatal énekes, az átgyúrt, jóval populárisabb változat és a hozzá kitalált tánc új életre keltette, de csak a kislemez B oldalára került fel. Amikor azonban Checker bemutatta a helyi televízió műsorában, lenyűgözte a közönséget, s néhány hét múlva Amerikában már mindenki tvisztelt vagy legalábbis szeretett volna. 

A nóta 1960 őszén vezette a slágerlistát, majd 1962-ben újra visszatért az élre, sem addig, sem azóta nem volt példa arra, hogy ugyanaz a kislemez több év különbséggel legyen első. Később is számos feldolgozása készült, a Fat Boys-féle változat, amelynek vokáljába Checker is beszállt, 1988-ban a 14. helyig kapaszkodott a listán. A The Twist 2012-ben az amerikai nemzeti zenei örökség része lett, a Billboard magazin 2014-ben a hatvanas évek legnagyobb slágerének nyilvánította.

A világot elárasztották a dalok, amelyek címe a siker garanciájának számító twist szót tartalmazta. (Idehaza némi fáziskéséssel, a nyolcvanas években a Hungária együttes indított kisebbfajta tviszt-őrületet.) Chubby Checker is újabb és újabb slágerekkel és ezekhez igazított, a tvisztre hajazó táncokkal rukkolt elő. Ilyen volt a The Fly, a Pony Time, a The Hucklebuck, a lécet legmélyebbre a Limbo Rock című dalában helyezte. A tviszt-őrület aztán amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan el is múlt, vélhetőleg azért, mert alapjában véve csacska és egyhangú volt a később rágógumi-zenének elnevezett műfaj korai előfutára.

Chubbynak azonban nem volt oka a panaszra. Filmekben szerepelhetett, 1966-ig 32 dala került fel a listákra, s a mai napig rekordot tart azzal, hogy volt olyan pillanat, amikor a Top 12-ben öt albuma szerepelt egyszerre. Mindezek tetejébe húszévesen milliomos volt, és az 1962-es világszépét vette feleségül. Lemezei ma is szép számban fogynak, a nosztalgiahullám rendszeres időközönként a felszínre dobja, 1990-ben például az Oreo cég történetének egyik legsikeresebb reklámjában tvisztelve ajánlotta a nagyérdemű figyelmébe az édességet. Talán csak egy dolog nem adatott meg neki, bár mindenki szerint rászolgált volna: máig nem került be a Rock and Roll Hírességek Csarnokába.