Daniel Day-Lewis

Daniel Michael Blake Day-Lewis 1957. április 29-én született Londonban. Édesapja Cecil Day-Lewis költő, édesanyja Jill Balcon színésznő. Apja, aki angol-ír származású volt, kétéves korától főként Angliában élt, később pedig az Egyesült Királyság koszorús költőjévé vált. Anyja zsidó volt, anyai nagyszüleinek családjai Lettországból és Lengyelországból emigráltak Angliába. Anyai nagyapja, Sir Michael Balcon a brit mozi történelmének egyik fontos alakja volt, az Ealing Studios vezetője volt. Két évvel Daniel születése után a család Croom`s Hillbe, Greenwichbe költözött, London délkeleti részébe, itt nőtt fel nővérével, Tamasin Day-Lewisszal, aki később dokumentumfilmes és televíziós szakács lett.

Greenwichben Daniel kemény dél-londoni gyerekek közt találta magát, akik zsidó származása és "piperkőc" mivolta miatt gyakran terrorizálták. Elsajátította a helyi akcentust, modort és minden velejáróját, ez volt az első meggyőző alakítása. Későbbi életében úgy beszélt magáról, mint aki nagyon rendezetlen karakter volt fiatal éveiben, valamint gyakran került bajba bolti lopásért és más, piti kis bűntettekért.

Szülei 1968-ban, miután viselkedését túl vadnak találták, a Sevenoaks független bentlakásos iskolába küldték Kentbe. Bár utálta az iskolát, az vezette el három legnagyobb érdeklődési köréhez: a famegmunkáláshoz, a színészethez és a horgászathoz. Az iskolával szembeni megvetése egyre nőtt, s miutén két évet töltött a Sevenoaks-ban, egy másik független iskolába, a Bedales-be küldték, Petersfieldbe, Hampshire megyébe, melybe nővére is járt, s mely sokkal nyugodtabb és kreatívabb légkört biztosított. Ez a változás vezetett 14 éves korában bekövekező filmes debütálásához azÁtkozott vasárnapban, melyben egy vandált játszott névtelen szerepben. A tapasztalatát "mennyországként" írta le, amiért két dollárt kapott, hogy drága autókat rongáljon, melyek a helyi templom előtt parkoltak.

Miután 1975-ben befejezte tanulmányait a Bedales-ben, elérkezett a karrierválasztás ideje. Bár már bizonyított a színpadon a Nemzeti Ifjúsági Színházban, Londonban, és jelentkezett is az öt éves gyakorlatra, mint bútorasztalos, tapasztalat hiányában elutasították. Felvették viszont a Bristol Old Vic Theatre School-ba, ahova három évig járt, végül pedig magában a Bristol Old Vic-ben is fellépett. Egyszer még Pete Postlethwaite beugrója is volt, akivel később együtt játszott azApám nevébencímű filmben.

1980-AS ÉVEK
A `80-as évek elején színházban és televízióban egyaránt tevékenykedett, feltűnt többek közt aFrost in May-ben (melyben egy impotens férfi gyerekét alakította) vagy aHow Many Miles to Babylon?című filmben (mint I. világháborús tiszt, aki Nagy-Britanniához és Írországhoz fűződő szövetsége közt megakadt), mindkettő a BBC-nek készült. Tizenegy évvel filmes debütálása után karrierjét egy kis szereppel folytatta az 1982-esGandhiban, melyben Colint, akiben egy utcai banditát alakított, aki zaklatja a címszereplőt, csak azért, hogy azonnal levezesse ideges anyja nyomását. 1982-ben nagy szünetet tartott a sznházban, majd átvette a főszerepet azAnother Countrycímű darabban. A következő évben mellékszereplő volt az ellentmondásos, de alapvetően hűséges társ szerepében aThe Bountycímű darabban, ezután pedig csatlakozott a Royal Shakespeare Company-hez, ahol Rómeót alakította aRómeó és Júliában, majd Francis Flute-ot aSzentivánéji álomban.

1985-ben Daniel egy meleg férfit játszott a fajok közti viszonyt bemutatóÉn szép kis mosodámcímű filmben, mely az 1980-as évek Londonjának abban az időszakában játszódik, mikor Margaret Thatcher volt a miniszterelnöknő. További hírnevet szerzett az 1986-osSzoba kilátássalcímű filmmel is. A huszadik századba átforduló, Edward korszakát bemutató Angliában egy teljesen más jellegű karaktert formált meg: Cecil Vyse-t, a megfelelő felső osztály-beli vőlegényt a főszereplőnőnek, akit Helena Bonham Carter alakított. 1987-ben újabb főszerepet játszott, ezúttal Philip Kaufman filmjében, mely Milan KunderaA lét elviselhetetlen könnyűségecímű könyvének adaptációja. A filmben egy cseh sebészt alakított, akinek hiperaktív szexuális élete hirtelen felborul, mikor érzelmi viszonyba kerül egy nővel. A filmben Lena Olin és Juliette Binoche voltak a partnerei. A nyolc hónapos forgatás alatt Daniel magtanult csehül, és először próbálta megtörni a karaktere ki- és bekapcsolását az egész forgatási folyamat alatt.

Teljes személyiségét már eldobta Jim Sheridan azA bal lábamcímű filmje forgatásán, melyben Christy Brown-t alakította. A film számos díjat hozot neki, köztük a legjobb színésznek járó Oscar-díjat. Szerepét a dublini Sandymount Iskola-Klinikába történő sorozatos látogatásaival készítette elő, ahol fogyatékkal élőkkel kötött barátságokat, olyanokkal is, akik nem tudtak beszélni. A forgatás alatt nem volt hajlandó kilépni szerepéből. Mivel egy súlyosan megbánult karaktert alakított a képernyőn, a kulisszákon kívűl Daniel a tolószékében közlekedett, a stáb tagjai pedig legszívesebben elátkozták volna, mikor a kamera és a világítás vezetékein kellett keresztültolniuk, azért, hogy minden szempontból betekintést nyerhessen Brown életébe, beleértve a kínos dolgokat is. A híresztelések szerint a forgatáson több hétig tartó görnyedt ülés miatt a kerekesszékben két bordája eltörött, bár ezt évekkel később tagadta, mikor a 2013-as Santa Barbarai Nemzetközi Filmfesztiválon erről faggatták.
1989-ben tért vissza a színpadra, ahol a Richard Eyre által rendezettHamletbenvállalta el a címszerepet a Nemzeti Színházban, Londonban, de összeesett annak a jelenetnek a közepén, melyben Hamlet apjának szelleme először látogatja meg fiát. Fékezhetetlenül zokogni kezdett és nem volt hajlandó visszatérni a színpadra, így Jeremy Northam váltotta fel, aki szavaival és cselekedeteivel is tökéletesen fejezte be a darabot, majd álló tapsot és éljenzést kapott. A többi darabban Ian Charleson vette át Daniel helyét, akinek rossz egészsége miatt Northam még sokszor állt színpadra. Bár az eseményt hivatalosan kimerültségnek tulajdonították, az incidenst követően az a pletyka járta, hogy Daniel saját apjának szellemét látta. Később a Parkinson talk showban megerősítette, hogy a pletyka igaznak biszonyult. Az eset után azóta sem jelent meg újra a színpadon.

1990-ES ÉVEK
1992-ben, három évvel az Oscar-díj elnyerése után jelent megAz utolsó mohikán. Daniel felkészülése a filmre nagy nyilvánosságot kapott: szigorú súlyzó-edzéseken vett részt, megtanulta, hogy élheti túl az ember a vadonban, melyben karaktere is élt, illetve elsajátította a sátorverés, a vadászat és a halászat fortélyait is. A forgatás ideje alatt egy hosszú puskát hordott magával, hogy mindig szerepében maradjon és még azt is megtanulta, hogy kell az állatokat megnyúzni.

Ismét visszatért a Jim Sheridannel való munkához azApám nevébencímű filmmel, melyben Gerry Conlon-t, a Guildford Four egyikét alakította, akiket jogtalanul ítéltek el az ideiglenes IRA bombázása miatt. A szerep kedvéért rendkívül lefogyott, a forgatáson belül és kívül is északi ír akcentussal beszélt, és rengeteg időt töltött egy börtöncellában. Kihangsúlyozta, hogy a stáb tagjai sokszor hideg vízzel locsolták és verbálisan visszaéltek vele. A film meghozta számára második Oscar-jelölését, harmadik BAFTA-jelölését, és második Golden Globe-jelölését.

1993-ban Newland Archert alakította Martin ScroseseAz ártatlanság koracímű filmjében, mely egy Edith Wharton regény adaptációja, s melyben Winona Ryder és Michelle Pfeiffer voltak a partnerei. Hogy felkészülhessen a filmre, mely Amerika aranykorában játszódik, két hónapig az 1870-es évek időszakában jellemző arisztokratikus öltözetet hordott New York City-ben, beleértve a cilindert, a sétapálcát és a köpenyt a hideg időben.

1996-ban ismét Winona Ryder volt a partnere, ezúttal egy Arthur Millet darab filmes feldolgozásában,A salemi boszorkányokban. A forgatás ideje alatt ismerte meg későbbi feleségét, Rebecca Millert, a szerző lányát. A mozit egy újabb Jim Sheridan film,A bunyóskövette, melyben korábbi bokszolót, egyben az IRA tagját alakította, aki nemrég szabadult a börtönből. A felkészülést többek közt a korábbi bokszvilágbajnokkal, Barry McGuigan-nel való közös edzés segítette.

A bunyóstkövetően Daniel szabadságot vett ki és "fél-nyudíjba" vonult, hogy visszatérhessen régi szenvedélyéhez, a famegmunkáláshoz. Firenzébe, Olaszországba költözött, ahol lenyűgözte a cipőkészítés kézművessége, s végül cipészként tanonckodott is. Erre az időre pontos helye és munkássága nem volt közismert. Daniel elutasította a választ, mikor életének ezen periódusáról kérdezték, mert "ez az életemnek egy olyan szakasza volt, amire jogom volt, mindenféle külső beavatkozás nélkül."

2000-ES ÉVEK
Miután öt évig volt távol a filmezéstől, olyan, többszörösen Oscar-jelölt filmekben tűnt fel, mint a 2002-esNew York bandái, melyet Scorsese rendezett, producere pedig Harvey Weinstein volt. Gonosz szerepében, mint Bill `Hentes` Cutting Leonardo DiCaprio-val játszott, aki Bill fiatal pártfogoltját alakította. Hosszú, őnfegyelmezett folyamatát gyakorló hentesként vett leckékkel kezdte, a forgatás alatt pedig egyszer sem lépett ki szerepéből a szünetekben, valamint karaktere NY-i akcentusát is megtartotta. A forgatás egy pontján, mikor tüdőgyulladást diagnosztizáltak nála, nem volt hajlandó melegebb kabátot viselni, vagy kezelésre járni, mert az nem függött össze időszakával. Végül rávették, hogy vegye igénybe az orvosi kezelést. A filmben való alakítása harmadik Oscar-jelölést hozott a számára, illetve bezsebelhette a BAFTA-díjat legjobb főszereplő színész kategóriában.

ANew York bandáiután felesége, Rebecca Miller rendező főszerepet ajánlott nekiJack és Rose balladájacímű filmjében, melyben egy haldokló embert játszott, aki élete alakulásán bánkódik, s azon, ahogy tinédzser lányát nevelte. Elintézte, hogy a forgatás alatt feleségétől külön éljen, hogy megismerhesse az "elszigeteltséget", mely saját karakterének valóságára való összpontosításhoz kellett. A film vegyes kritikai fogadtatásban részesült.

2007-ben Paul Thomas Anderson ajánlott neki főszerepet Upton Sinclair Petróleum című regényének laza adaptációjában, mely aVérző olajcímet kapta. Daniel alakításáért Oscar-díjat, BAFTA-díjat, Golden Globe-díjat, SAG-díjat és más, különböző filmes díjakat kapott a legjobb főszereplő színész kategóriában. A SAG-díjat Heath Ledgernek ajánlotta, mondván, Ledger színészete inspirálta és az alakítását a Túl a barátságon című filmben "egyedinek, tökéletesnek" nevezte. Azzal, hogy elnyerte a legjobb színésznek járo Oscart, csatlakozott Marlon Brandohoz és Jack Nicholsonhoz, így ők hárman az egyedüli olyan színészek, akik két, nem egymást követő évtizedben nyerték el a díjat.

2009-ben Rob Marshall musical adaptációjában, aKilencbentűnt fel, mint Guido Contini filmrendező. Alakításáért Golden Globe-díjra jelölték legjobb színész kategóriában, az egész szereplőgárda pedig a SAG-díjért, a Broadcast Film Critics Association díjért, illetve a Satellite-díjért is harcba szállhatott.

2010-ES ÉVEK
2010 novemberében jelentették be, hogy Daniel játszhatja Abraham Lincolnt Steven Spielberg filmjében, aLincolnban. A film aTeam of Rivals: The Political Genius of Abraham Lincolncímű könyvön alapul és 2011 októberében kezdték el forgatni Virginiában. A filmet először kiválasztott amerikai városokban mutatták be 2012. november 9-én, majd november 16-án országosan. Daniel egy évig készült fel a szerepre, ennyi időt kért ugyanis Spielbergtől. Ezidő alatt több, mint 100 könyvet olvasott el Lincolnról, és sokáig dolgozott együtt a sminkessel, hogy elérjék a fizikai hasonlóságot közte és Lincoln között. A film hatalmas kritikai elismerésben részesült, melyek főként Daniel alakítására irányultak.

2012 decemberében a filmet hét Golden Globe-díjra jelölték, köztük a legjobb kép (dráma), legjobb rendező (Spielberg) és a legjobb színész (dráma) díjára. Ezen kívül 12 Oscar-jelölést kapott, köztük a legjobb kép, legjobb rendező és legjobb színész kategóriában. A film bevételeit tekintve is sikeres lett, több, mint 220 millió dollárt kaszált világszerte. A 2013-as, 85. Akadémiai Díjátadón Daniel vált az egyetlen olyan színésszé, aki három Oscar-díjat kapott legjobb férfi főszereplő kategóriában, mindezt Lincolnban nyújtott alakításáért. Nem sokkal az Oscar megnyerése után bejelentette, hogy kivesz egy kis szünetet a színészkedéstől, mert úgy érzi, nehéz lenne felülteljesíteni Lincolnban nyújtott alakítását.

MAGÁNÉLET
Daniel ritkán beszél magánéletéről. Hat évig együtt járt Isabelle Adjani francia színésznővel, de a kapcsolat végül szakítássaé és béküléssel végződött. Közös fiúk, Gabriel-Kane Day-Lewis 1995-ben született New York City-ben, néhány hónappal a kapcsolat vége után.

1996-ban, miközben a The Crucible című darab filmes verzióján dolgozott, meglátogatta a szerzőt, Arthur Millert, aki bemutatta neki lányát, Rebecca Millert. Később, ugyanebben az évben összeházasodtak. A párnak két fia van, Ronan Cal Day-Lewis (1998) és Cashel Blake Day-Lewis (2002), idejüket pedig New York City-ben és Írországban található otthonaikban töltik. Daniel 1993-ban ír állampolgárságot kapott, jelenleg pedig ír-brit kettős állampolgár. A délkelet-londoni Millwall futball klub támogatója.

2010. július 15-én a Bristoli Egyetem díszdoktori címet ajándékozott számára, részben azért, mert fiatalon a Bristol Old Vic Theatre Schoolba járt. Daniel nyilatkozata szerint nem részesült "igazi vallási neveltetésben" és "tegyük fel", hogy ő egy "kemény elméjű szabadgondolkozó". 2012 októberében az Oxford Egyetemnek ajándékozta apja, a költő Cecil Day-Lewis néhány iratát, köztük korai terveket a költő munkájából, leveleket John Gielgud színésztől és irodalmi adatokat W. H. Audenről, RObert Graves-ről és Philip Larkinról.