Edward G. Robinson(1893.12.12. - 1973.01.26)

Fiatalkora

Robinson Emanuel Goldenberg néven született egy jiddisül beszélő romániai zsidó családba 1893-ban Bukarestben. A családjával 1903-ban New Yorkba emigrált. Már fiatalon érdeklődött a színészet iránt, és ösztöndíjat nyert a American Academy of Dramatic Arts iskolába. Ekkor vette fel az Edward G. Robinson nevet, melyben a G az eredeti vezetéknevére utal.

Színészi karrierje 1913-ban indult, két évvel később a Broadwayen is debütált. 1916-ban tűnt fel elsőnek statisztaként a filmvásznon, majd 1923-ban már a neve is felbukkant a stáblistán a The Bright Shawl című film kapcsán. Az egyike volt azon színészeknek, akik felismerték, hogy a hangosfilmek betörésével eljött az idejük. 1930-ig mindössze három filmben szerepelt, majd otthagyta a színházat, és 1930. és 1932. között már 14 produkcióban volt látható.

A hírnevet az 1931-es A kis cézár hozta el számára, melyben a gengszter keményfiút, Rico Bandellot formálta meg. A folytatásban is több hasonló karaktert alakított, például az 1937-es Kid Galahadban Bette Davis és Humphrey Bogart oldalán. A `40-es években olyan klasszikus film noirokban volt látható, mint a Gyilkos vagyok (1944), Nő az ablak mögött (1945), Vörös utca (1945) vagy Az óra körbejár (1947). Emlékezetes tisztelgés volt egykori gengszter szerepei számára John Huston Key Largoja, melyben a gátlástalan bűnöző Johhny Roccot alakította. A Key Largo volt egyben az ötödik és utolsó film, ahol Humphrey Bogarttal játszott együtt.

1950. és 1952. között három alkalommal is beidézték az Amerika-ellenes Tevékenységet Vizsgáló Bizottság elé, és az a veszély fenyegette, hogy fekete listára teszik. Robinsonnak azzal sikerült tisztáznia magát, hogy megnevezett embereket, akik szimpatizáltak a kommunizmussal. Annak ellenére, hogy elkerülte a fekete listát, az eset után a korábbiaktól csak kisebb szerepeket kapott és kevesebb nyilvánosságot.

Ebben az időben, hogy visszanyerje régi hírnevét, több B moziban és kis költségvetésű filmben játszott, melyek közül néhány a maga nemében kiválónak számított, de volt köztük súlyos bukás is. 1956-ban az antikommunista rendező, Cecil B. DeMille Dathan szerepét adta neki a Tízparancsolatban. Későbbi pályafutását még olyan filmek jellemezték, mint a Púp a háton (1959) Frank Sinatra oldalán vagy A Cincinnati Kölyök (1965), melyben Steve McQueen volt a partnere.

Robinson utolsó filmjelenete egy eutanázia jelenet volt az 1973-as sci-fi klasszikusban, a Zöld szójában. A jelenet sürgős volt számára, mert tudta hogy rákban haldoklik. Közölte filmbeli partnerével és régi barátjával, Charlton Hestonnal, hogy legjobb esetben is csak hetei vannak hátra. Robinson tisztában volt vele, hogy a közelgő halála hatással lesz Heston alakítására, így a Heston által alakított karakter könnyei eredetiek a filmvásznon. Robinson 12 nappal később meghalt.

Első feleségét Gladys Llyod színpadi színésznőt 1927-ben vette feleségül. Egy fiúk született, de Lloydnak volt egy lánya is az első házasságából. Robinson hét nyelven is beszélt, hobbija pedig a hanglemezgyűjtés volt híres hangversenyekről. Megrögzött szivarozó volt, több filmjében is szivarral látható.

Jelentős műkincsgyűjteményt halmozott fel, főleg az absztrakt területén. Bár 1956-ban eladta egy görög hajómágnásnak, mert pénzre volt szüksége a válása során.

1973-ban halt meg rákban, a családi mauzóleumban temették el a Beth-El Cemetery a new yorki Queensben. (wikipédia)