Hedy Lamarr

Életpályája
ÉdesapjaEmil Kieslerjómódú bécsi bankár, édesanyjaGertrud LichtwitzBudapestről elszármazott zsidó származású koncert-zongorista.Hedy Lamarr nem járt iskolába, négyéves korától kezdve házi tanítók nevelték. Tízéves korára már négy nyelven beszélt, kiválóan zongorázott és táncolt. 16 évesenMax Reinhardtszíniiskolájának növendéke lett és egy év múlva komoly szerepet kapott aGeld Auf der Strasse(Pénz az utcán) című filmben. A világhírtGustav Machatycseh rendezőEroticoncímmel 1929-ben forgatott némafilmjének 1933-as hangos változata, azExtase(Extázis) hozta meg, melyben egy rövid jelenetben meztelenül jelenik meg. Ezzel beírta magát a filmtörténelembe.

1933. augusztus 10-énszülei kívánságára feleségül mentFritz Mandlosztrák fegyvergyároshoz. Az esküvő a bécsi Károly - templombanzajlott le. Ehhez át kellett térnie a katolikushitre. Férjével részt vett nagy fegyverbemutatókon, vásárokon, ahol megismerkedett a fegyverek tervezésével, a korszerű haditechnikával.

Színészi karrierje
Ausztria német megszállásakor Londonbaszökött férjétől, majd onnan az Amerikai Egyesült Államokbament. ANormandiefedélzetén írta alá szerződését aMetro-Goldwyn-Mayer(MGM)képviselőjével. Művészneve Hedy Lamarr lett: a névválasztásban a híres némafilm-sztárBarbara La Marneve szolgált alapul.

Kezdetben nem annyira színészi tehetségével, mint inkább szépségével és kisugárzásával nyerte meg a nézőközönséget. Az 1938-asAlgiercímű filmbenCharles Boyeroldalán óriási szenzációt keltett: szinte egyik napról a másikra minden színésznő Hedy Lamarr középen elválasztott hajviseletét utánozta, és így lett divat a barna haj az1930-as évek végén. Újra divatba hozta a kalapviseletet, bár Hedy nemcsak a szó szoros értelmében vett kalapot hordott a fején, hanem mindenféle más fejfedőt, turbánt, sálat, kendőt.

A filmfelvételeknél Lamarr általában lusta és kevésbé ambiciózus volt; többnyire a dekoratív kellék szerepét töltötte be. Ez érvényes a legnagyobb kereskedelmi sikerére, a Sámson és Delila című filmre is.

Számos kalandja és kapcsolata mellett hatszor ment férjhez.

Férjei: Fritz Mandl,
Gene Markey,
Sir John Loder,
Teddy Stauffer,
W. Howard Lee
Lewis J. Boles.

Utolsó éveiben visszavonulva élt Floridában.Végakaratának megfelelően hamvait a Bécsi erdőben szórták szét.

Hedy Lamarr, a műszaki zseni

Lamarr a híradásokból tudta, hogy a szövetségesek igen sok torpedót veszítenek. Első házassága idejéből komoly ismeretekkel rendelkezett a fegyverekről, atorpedókról, irányítástechnika kérdéseiről.1942-ben szomszédjával,George Antheilavantgárdzongorista-zeneszerzővel torpedó rádió-távvezérlésére szolgáló adóberendezést hoztak létre. A dolog érdekessége, hogy a találmány véletlenszerűen keletkezett: George Antheil egy 16 darab mechanikus (lyukszalagos) zongorára írt művet akart szinkronizálni. Ugyanezen módszerrel oldotta meg a gyorsrádiófrekvenciaváltások koordinálását az adónál és vevőnél. Mivel a zongorán 88 billentyű van, a torpedóvezérlő találmány megvalósításában is 88 frekvenciát használtak, bár matematikailag több eset is lehetséges lett volna.

A kidolgozott találmányt titkos kommunikációs eszközként(Secret Communication System)nyújtották be aNational Inventor`s Council-hoz (Országos Feltalálói Tanácsnak)1940decemberében. A tanács elnöke, aGeneral Motorskutatási igazgatójaCharles E. Ketteringvetette fel a szabadalmaztatás ötletét. A Kaliforniai Műszaki Egyetem egy elektrotechnika professzora segítségével előkészítették, majd szabadalmaztatásra terjesztették elő a találmányt. A szabadalmat1942.augusztus 11-énkapták meg. AzAmerikai Szabadalmi Hivatal(United States Patent Office)a2.292.387-es számon jegyezte be a "Titkos Kommunikációs Rendszer"-t, amely lényege, hogy a ma frekvenciaugratásos adásmódnak nevezett módszer segítségével a torpedókat irányító rádiócsatornát megvédjék a felderítés és a zavarás ellen, amellyel biztosítható a tengeri célpontok ellen indított torpedók találati valószínűségének növelése.

A találmányt felajánlották ahaditengerészetnek, de az eljárást csak1957-ben, a szabadalmi oltalom lejárta után két évvel vette elő aSylvania Electronic Systems Divisioncég, és1962-ben, aKubaelleni tengeri blokád idején alkalmazták először a blokádban résztvevő hajókon.

Az egyidejű frekvenciaváltást(frequency-hopping)napjainkban a mobiltelefon-rendszereknél, illetvebluetooth-kapcsolatoknál alkalmazzák. A haditengerészet csak1985-ben tette hozzáférhetővé a civil alkalmazások számára.