Jancsó Miklós biográfia, filmográfia, diszkográfia

Jancsó Miklós (Vác, 1921. szeptember 27. − Budapest, 2014. január 31.) kétszeres Kossuth-díjas és Balázs Béla-díjas magyar filmrendező, forgatókönyvíró, érdemes és kiváló művész. Jellemzője az igen szokatlan hosszú snitt, ami vágás nélküli, folyamatos felvételt jelent, a szereplők mozgatása - akár hosszú percekig - adja a filmszerűséget. Nagy összpontosítást igényel minden résztvevőtől. Érettségi után a pécsi jogi egyetemre iratkozott be, de diplomát Kolozsvárott szerzett 1944-ben. Bejelentkezett az ügyvédi kamarába, de jogi munkát már nem végzett. 1946-ban Budapestre költözött és beiratkozott a Filmművészeti Főiskolára, ahol 1951-ben rendező szakos diplomát szerzett. Diplomafilmet nem készített, mert nem volt rá pénz. 1949. december 21-én házasságot kötött Wowesznyi Katalinnal. A házasságból két gyermek született.
Kezdetben rövidfilmeket készített, majd 1958-ban, 37 évesen elkészítette első nagyjátékfilmjét A harangok Rómába mentek címen. A filmet Somló Tamás fényképezte, akivel 1969-ig dolgozott együtt, legutolsó közös munkájuk a Fényes szelek című film volt. Somló Tamást Kende János operatőr váltotta fel. A Szegénylegények című filmje volt az első, amire felfigyeltek a külföldi kritikusok. Wowesznyi Katalintól elvált, majd 1958-ban feleségül vette Mészáros Márta a később Kossuth-díjas filmrendezőnőt, akinek adoptálta előző házasságában született fiát, Zoltánt. Együtt nevelték három gyermeküket, de közös gyerekük nem született. 1959-ben Nemeskürty István közreműködésével megismerkedett Hernádi Gyula íróval, aki attól kezdve állandó alkotótársa lett egészen annak 2005-ben bekövetkezett haláláig. 1968-ban ismét elvált, mert Budapesten megismerkedett Giovanna Gagliardo olasz újságíró-forgatókönyvíróval, akivel Rómába költözött közel 10 évre, kisebb nagyobb budapesti megszakításokkal. Ebben az időben készítette A pacifista, a Technika és rítus és a Róma visszaköveteli Cézárt című alkotásait. 1970-ben színházi rendezőként is debütált a Huszonötödik Színházban a Fényes szelek című darabjával. 1980-ban szakított Gagliardóval, és 1981-ben feleségül vette Csákány Zsuzsa vágónőt. A házasságban 1982-ben megszületett Dávid fiuk.
1988 óta címzetes egyetemi tanár volt a Színház- és Filmművészeti Egyetemen. 1990 és 1992 között a Harvardon tanított.
Utolsó filmje a Magyarország 2011 (2012) szkeccsfilm volt, melyben társrendezőként működött közre.
Közéleti szerepvállalásaJancsó többször is kinyilvánította az SZDSZ iránti szimpátiáját. 1994-ben és '98-ban az SZDSZ országos listáján szerepelt. Ezenkívül támogatta a marihuána legalizálását. 2003-ban védnöke volt a Kendermag Egyesület ,,Engedd szabadon a kendert" nevű rendezvényének. [3]
Forrás: Wikipédia

Filmjei

Nagyjátékfilmek

A harangok Rómába mentek (1958)
Oldás és kötés (1963)
Szegénylegények (1965)
Így jöttem (1965)
Csillagosok, katonák (1967)
Csend és kiáltás (1967)
Fényes szelek (1968)
Sirokkó (1969)
Égi bárány (1970)
A pacifista (1971)
Technika és rítus (tévéfilm, moziban is vetítették) (1971)
Még kér a nép (1972)
Szerelmem, Elektra (1974)
Róma visszaköveteli Cézárt (tévéfilm, moziban is vetítették) (1974)
Magánbűnök, közerkölcsök (1976)
Magyar rapszódia (1978)
Allegro Barbaro (1978)
A zsarnok szíve, avagy Boccaccio Magyarországon (1981)
A hajnal (1985)
Szörnyek évadja (1987)
Jézus Krisztus horoszkópja (1988)
Isten hátrafelé megy (1991)
Kék Duna keringő (1992)
Nekem lámpást adott kezembe az Úr Pesten (1998)
Anyád! A szúnyogok (2000)
Utolsó vacsora az Arabs Szürkénél (2001)
Kelj fel, komám, ne aludjál! (2002)
A mohácsi vész (2004)
Ede megevé ebédem (2006)
Oda az igazság (2009)
Kisjátékfilmek, dokumentumfilmek

Kezünkbe vettük a béke ügyét (1951)
A szovjet mezőgazdasági küldöttség tanításai (1951)
1952: Május 1. (1952)
Arat az orosházi dózsa (1953)
Egy kiállítás képei (1954)
Emberek, ne engedjétek! (1954)
Éltető tiszavíz (1954)
Galgamentén (1954)
Ősz Badacsonyban (1954)
Angyalföldi fiatalok (1955)
Egy délután Koppánymonostorban (1955)
Emlékezz, ifjúság! (1955)
Alkonyok és hajnalok (1961)
Hej, te eleven fa (1963)
Jelenlét (1965)
Közelről: A vér (1966)
Második jelenlét (1978)
Harmadik jelenlét (1986)
Sír a madár (1988)
Szeressük egymást gyerekek! (1996)
Játssz, Félix, játssz! (1997)
Kövek üzenete: I-V. Budapest, Máramaros, Kárpátalja, Moldva, Hegyalja 1993-94
Maradékok, 1993
Hősök tere I-II. 1996
Én József Atilla itt vagyok. I.-II. 1995
Két epizód és egy rítus, 1997
Két ünnep és egy dal, 1997
Két életkép, 1997
Temetetlen holtak, 1998

Tévéfilmek

Laboratorio teatrale di Luca Ronconi (1977)
Faustus doktor boldogságos pokoljárása (1982)
Omega, Omega (1983)
Muzsika (1984)

Színházi rendezései
Ennyi Baby
Fényes szelek (1971)
Vörös zsoltár (1973)
Hasfelmetsző Jack (1978)
Mata Hari (1979)
Csárdáskirálynő (1980)
Otelló (1980)
Bayer aspirin (1981)
Drakula (1982)
Szép magyar tragédia (1982)
Jöjj délre, Cimborám! (1983)
A cella (1984)
Jelentősebb elismerései

Magyar Filmszemle, fődíj (1965, 1966)
Balázs Béla-díj (1966)
Érdemes művész (1970)
Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál, a legjobb rendezés díja (1972)
Kossuth-díj (1973, 2006)
Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál, életműdíj (1979)
Kiváló művész (1980)
Velencei Nemzetközi Filmfesztivál, (Szörnyek évadja, 1987)
Velencei Nemzetközi Filmfesztivál, életműdíj (1990)
Montréali Nemzetközi Filmfesztivál, a legjobb rendezés, (Kék Duna keringő, 1992)
Magyar Filmszemle, életműdíj (1994)

Magyar Filmszemle, legjobb rendező (Anyád! A szúnyogok, 2000)
Pro Cultura Urbis (2000)
Budapest díszpolgára (2001)
A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal (2002)
Magyar Mozgókép Mestere (2004)
Húszéves a Köztársaság Díj[4] (2009)
Hazám-díj (2009)
A viareggiói fesztivál életműdíja (2010)
Prima díj (2010)
Jubileumi Prima Primissima díj (2012)

Könyvek
Jancsóról

Marx József: Jancsó Miklós két és több élete (Vince Kiadó, 2000)
Gyertyán Ervin: Jancsó Miklós (Magyar Filmintézet, 1976)
Szekfű András: Fényes szelek, fújjátok! Jancsó Miklós filmjeiről (Magvető, 1974)
Hernádi Gyula: Vitam et sanguinem. I. Magyar rapszódia ; II. Allegro barbaro ; III. Concerto. Hernádi Gyula és Jancsó Miklós filmregénye. (Magvető, 1978)
Hernádi Gyula: Jancsó Miklós szeretői (Szabad Tér Kiadó, 1988)
Giulio Marlia: Lo schermo liberato. Il cinema di Miklós Jancsó (Ed. Liberoscambio, Firenze, 1982) (olaszul)
Magyar Rapszódia. Jancsó Miklós filmjei (Babits Kiadó, 1991)
Jancsó Miklós életműve

Jancsótól

Jancsó Miklós: Szegénylegények. Ötlettől a filmig (Magvető, 1968)
Jancsó Miklós – Hernádi Gyula: Csendes Kiáltás–Fényes Szelek (Pelikán Kiadó, 1994)

Forrás: Wikipédia