Orson Welles

George Orson Welles (Kenosha, Wisconsin, USA, 1915. május 6. u2013 Los Angeles, Kalifornia, USA, 1985. október 10.) rádiós, színész, színházi és filmrendező, a 20. század első felének talán legkülönösebb közéleti figurája az Egyesült Államokban. A köztudatba elsősorban két korszakalkotó alkotása, egy 1938-as rádión sugárzott felolvasás, majd egy 1941-ben forgatott mozifilm emelte.

Welles 1937-ben saját színházat alapított New Yorkban Mercury Theater néven. 1938-tól Kollégáival közösen heti rendszerességű műsoridőt kapott a CBS országos rádiófrekvenciáján Mercury Theater On The Air címmel. A műsorban Welles és társulata klasszikus- és modern regények rádiós adaptációját adta elő. Még ugyanazon év utolsó októberi adásának keretében H. G. Wells Világok harca című klasszikus fantasztikus regényéből készült rádiójáték került terítékre u2013 olyan átérzéssel, hogy országszerte hallgatók milliói hitték valóságnak a földönkívüliek invázióját, s a kontinensnyi ország számos pontján kitört a pánik. Az eset a Föld szinte minden országában a címlapokra kerül, Welles rádióműsorát pedig felvásárolta a Campbell Soup nagyvállalat.
Hollywood (1940-es évek)

1939-től Welles (és a Mercury Theater stábja) Los Angelesbe tette át székhelyét. Kiszállt híressé vált rádióműsorának szerkesztéséből, és Herman Mankiewicz forgatókönyvíró közreműködésével 1941-ben elkészítette az Aranypolgár című filmet. A mozgókép forradalmi koncepcionális újdonsága, hogy egy főszereplő egyidejűleg történő rendkívül sokféle megítélésére törekszik, a történet különböző szereplőinek szemszögéből.

A film főszereplőjét Welles a nagy hatalmú sajtómágnásról, William Randolph Hearstről mintázta, aki azonnal támadást indított a film ellen. A Hearst-konszern minden lapja hevesen kritizálta és elutasította a munkát, ami hamarosan megbukott a jegypénztáraknál. Habár az alkotás számos Oscar-jelölés közül elnyerte a legjobb eredeti forgatókönyv díját, az RKO és a hollywoodi filmvilág bukásnak tekintette. Csupán később - a fiatal francia filmkritikusok, elsősorban André Bazin érdemének köszönhetően - fedezték fel Welles mesterművét és ismerték el annak filmtörténeti jelentőségű érdemeit. 1958-ban a brüsszeli világkiállítás alkalmából minden idők 12 legjobb filmje közé választották. Fél évszázaddal később, az ezredforduló globális szavazásain pedig minden idők legjobb filmjévé választották.u201E Egyedül születünk, egyedül élünk, egyedül halunk meg. Csak a barátság és a szerelem keltheti azt a röpke és mulandó illúziót, hogy nem vagyunk egyedül. u201D (wikipédia)

és:

1915. május 6-án született, apja sikeres feltaláló, anyja zongoraművész volt. Már gyermekként tehetséges zongoristának, festőnek bizonyult, hároméves korában olvasott, hétévesen betéve tudta Lear király szerepét, kilencévesen Nietzschét tanulmányozta.

1931-ben szamárháton bejárta Írországot, s még ugyanebben az évben egy dublini színház tagja lett. A harmincas évek közepén hazatérve egy vándortársulathoz szerződött, amellyel sajátos feldolgozásban mutatták be Shakespeare több színművét, majd 1937-ben saját színházat alapított.

1938-ban egyetlen este alatt a világ egyik legismertebb művésze lett: a CBS rádiótársaság ekkor adta le a H.G. Wells Világok harca című regényéből általa készített hangjátékot. Welles a helyszínt és az időpontot a korabeli Amerikába helyezte, így hiába figyelmeztették a közönséget, hogy hangjátékot hallanak, pillanatok alatt kitört a pánik.

Amerikaiak milliói hitték azt, hogy egyenes adásban közvetítik a marslakók invázióját, az utak megteltek menekülőkkel, mozielőadásokat szakítottak meg. Welles bizonyos volt abban, hogy karrierje véget ért - véleményét csak akkor másította meg, amikor a Campbell cég az ő műsorában kívánta reklámozni leveseit.

A fiatal művész természetesen bebocsáttatást nyert Hollywoodba is, ahol 26 évesen leforgathatta első filmjét. A Randolph Hearst sajtócézárról mintázott Aranypolgárnak (Citizen Kane) írója, rendezője és főszereplője volt, a forgatókönyvért Oscar-díjat kapott.

Welles előgyakorlat nélkül alkotott remekművet, amely egy tehetséges újságíró útját beszéli el a nincstelenségtől a mérhetetlen gazdagságig és a teljes magányig. Bár filmjét ma már remekműnek tekintik, sorsa viszontagságos volt. A sértett Hearst a bemutatót ugyan nem tudta megakadályozni, de zsarolással, fenyegetéssel sikerült elérnie, hogy azt szinte alig vetítették, így nyereséget sem hozhatott.

Welles körül elfogyott a levegő, rendezései is üzleti kudarcnak bizonyultak, így 1948-ban önkéntes európai száműzetésbe vonult. 1948-ban megrendezte a Machbetet, 1949-ben Graham Greeene regényéből A harmadik embert, majd 1952-ben az Othellót. 1966-ban öt olyan Shakespeare-dráma felhasználásával, amelyben a nagyszájú és pohos lovag szerepel, leforgatta a Falstaffot - ez talán legszemélyesebb filmje, benne mintha saját sorsát játszotta volna el.

Színészként mindig is keresett és népszerű maradt, 1970-ben életmű Oscar-díjat vehetett át. Tehetsége azonban soha nem tudott kiteljesedni, amiben saját szertelensége is szerepet játszott: mindenbe belekapott, írt, játszott, rendezett, díszleteket és jelmezeket tervezett, majd puszta szeszélyből mindent félbehagyott.

Magánélete nem volt zajos, három feleségtől három leánya született. Fiatal hősszerelmesként a nők ellenállhatatlannak tartották, az idők folyamán azonban mértéktelen étvágya miatt termete falstaffivá terebélyesedett, olyannyira, hogy élete végén már csak tunikaszerű lepleket hordott. Szívpanaszaihoz súlyos cukorbaj is társult, végül szívroham következtében hunyt el 1985. október 10-én. (prae.hu)