Robert De Niro

ÉLETE:

Robert De Niro 1943. augusztus 17-én született Greenwich Village-ben, New York Cityben. Művészcsaládba született, hiszen angol, német, francia és holland felmenőkkel rendelkező édesanyja, Virginia Holton Admiral festő és költő volt, míg olasz és ír származású édesapja, Robert De Niro Sr. absztrakt expresszionista festő és szobrász. Egyes információk szerint az 1993-ben elhunyt édesapja homoszexuális volt. Dédszülei (édesapja részéről), Giovanni De Niro és Angelina Mercurio az olaszországi Ferrazzano városából vándoroltak ki az Egyesült Államokba. Szülei elváltak, amikor a kis Robert még csak három éves volt, így édesanyja nevelte fel a Manhattan szomszédságában lévő Little Italy (Kis Itália) nevű negyedben. Gyerekként a Kis Itáliai gyerekekkel barátkozott, akik közül néhánnyal életre szóló barátságot kötöttek. Először 10 évesen állt színpadra, amikor az egyik iskolai előadáson a gyáva oroszlánt alakított az Óz, a csodák csodája című darabban. Ötödik osztályos koráig a manhattani Greenwich Village-i állami iskolájába járt, a hatodik osztályt egy magániskolában, a Elisabeth Irwin High Schoolban végezte, majd az utolsó két évre átíratták a Little Red School House-ba. Sikeresen felvételizett a High School of Music and Art középiskolába, azonban nem sokáig koptatta itt a padot, mert inkább egy állami középiskolába akart járni, így a McBurney School-ban folytatta tanulmányait. 16 éves korában otthagyta a középiskolát, hogy kedvenc tevékenységének, a színjátszásnak hódolhasson. Később színészetet tanult a Stella Adler Konzervatóriumban és Lee Strasberg Színészeti Stúdiójában.

SZÍNÉSZI KARRIER

Első filmszerepét mindössze 20 évesen kapta meg Brian de Palma The Wedding Party című filmjében, amelyet 1963-ban forgattak le, azonban csak 1969-ben jelent meg. 1970-ben Roger Corman Bloody Mamájában szerepelt Shelly Winters oldalán. 1973-ban egy haldokló baseballjátékost alakított a Bang the Drum Slowly című filmben, amelyért elnyerte a New York-i Filmkritikusok Szövetségének díját Legjobb férfi mellékszereplő kategóriában. Ugyanebben kezdődött meg együttműködése Martin Scorsesével, amelynek első gyümölcse az Aljas utcák (Mean Streats, 1973) volt. 1974-ben Francis Ford Coppola Keresztapájának második részében a fiatal Vito Corleonét formálta meg. Alakításáért Oscar-díjra jelölték Legjobb férfi mellékszereplő kategóriában, meg is nyerte a díjat, azonban De Niro nem volt jelen a ceremónián. Az Akadémia történelmében máig egyedülálló, hogy Marlon Brando és Robert De Niro ugyanazon szerep megformálásáért, vagyis Vito Corleone eljátszásáért kapták meg az Aranyszobrot.

Az Aljas utcák sikere után Scorsese és De Niro évtizedeken át tartó munkakapcsolata olyan filmeket adott az utókornak, mint a Taxisofőr (Taxi Driver, 1976), New York, New York (New York, New York, 1977), Dühöngő bika (Raging Bulla, 1980), A komédia királya (The King of Comedy, 1983), Nagymenők (Goodfellas, 1990), A rettegés foka (Cape Fear, 1991), Casino (Casino, 1995), valamint a Cápamese (Shark Tale, 2004), amelyben hangjukat kölcsönözték egy-egy szereplőnek. A Taxisofőr különösen fontos volt karrierje során, hiszen az ikonikus Travis Bickle karakterének "Nekem beszélsz?" monológja u2013 amelyet a forgatások során De Niro nagyrészt csak rögtönzött u2013 örökre összekapcsolódott a színész nevével, emellett pedig meghozta a második Oscar-jelölést, immáron mint Legjobb férfi főszereplő. A jelölést nem sikerült díjra váltania. 1976-ben Gérard Depardieu-vel és Donald Sutherlanddel Bernardo Bertulocci epikus életrajzi filmjében, a Huszadik században (Novecento) szerepelt, amely a második világháború előtt játszódik, és két olyan gyermekkori barátról szól, akik a társadalmi hierarchiában ellentétes oldalon helyezkednek el. 1978-ban Michael Vronskyt alakította a vietnámi háború eseményeit feldolgozó A szarvasvadászban (The Deer Hunter), amelyért ismét Oscar-díjra jelölték Legjobb férfi főszereplő kategóriában, azonban ezúttal sem sikerült nyernie.

1980-ben Martin Scorese Dühöngő bikájában (Raging Bull) alakított bokszoló, Jake La Motta hozta meg számára a Legjobb férfi főszereplőnek járó Oscar-díjat. Attól tartva, hogy a kritikusok és a közönség beskatulyázza az olasz maffia karakterbe, elvállalt néhány komikus szerepet is. Ennek eredménye például 1983-mas szintén Scorsese-film, A komédia királya (The King of Comedy). 1984-ben Sergio Leone több mit tíz éve előkészületben lévő Volt egyszer egy Amerika (Once Upon A Time in America) című gengszterfilmjében játszott főszerepet. A film két jó barát kapcsolatán keresztül mutatja be egy korszak felemelkedését és bukását. Bár Scorsesével remek munkakapcsolatot ápolt és a magánéletben is jó barátságban voltak, ez nem jelentette azt, hogy De Niro nem tud nemet mondani neki egy szerepajánlatra. A rendező Krisztus utolsó megkísértésének (The Last Temptation of Christ) főszerepét ajánlotta fel a színésznek, aki visszautasította azt, hogy helyette Alan Parker Angyalszív (Angel Heart, 1987) című thrillerében szerepelhessen. Még ugyanebben az évben együtt dolgozott Brian De Palmával u2013 akivel az első filmjét is forgatta u2013 az Aki legyőzte Al Caponét (The Untouchables) című maffiafilmben. A filmben a címszereplő Al Caponét alakította, aminek annyira örült, hogy még egy kisebb súlyfelesleget is felszedett a szerep kedvéért, majd felvásárolta Al Capone eredeti ruháit, hogy azokat hordhassa a forgatások során. A maffiaszerep után ismét egy komédia következett Éjszakai rohanás (Midnight Run, 1988) címmel, melyért Golden Globe-ra jelölték. Az 1980-as éveket három drámával zárta: Stanley és Iris (Stanley & Iris, 1989), Bicska (Jacknife, 1989) és Nem vagyunk mi angyalok (We`re No Angels, 1989).

A Nagymenők (Goodfellas, 1990) már a hatodik közös munkája volt Martin Scorsesével. A film hat Oscar-jelölést gyűjtött be, azonban ebből csak egyet váltott díjra. Ugyanebben az évben jelent meg az Ébredések (Awekenings) című dráma is, amelyben egy öntudatlan beteg állapotban lévő férfit alakít, akit a Robin Williams által alakított orvos ideiglenesen felébreszt. Az éber kómában lévő Leonard Lowe megformálásért Oscar-díjra jelölték, de nem sikerült megnyernie a szobrot. 1992-ben jelent meg a Cape Fear - A rettegés foka (Cape Fear), amely az azonos című 1962-es film feldolgozása. A történetben De Niro egy pszichopata gyilkost, Max Cady-t alakítja, aki 14 évnyi börtönbüntetésből szabadulva bosszút akar állni egykori ügyvédjén. Ezzel a szereppel megszerezte a hatodik Oscar-jelölését, amit ezúttal sem sikerült elnyernie. 1993-ban megjelent a Bronxi mese (A Bronx Tale), amelyet nem csak rendezőként jegyez, hanem főszereplőként is feltűnik a filmben. 1995-ben a Szemtől szemben (Heat) című akciófilmben együtt szerepel Al Pacinóval, akivel korábban a Keresztapa 2-ben is együtt játszottak, ott azonban nem volt közös jelenetük. Szintén 1995-ben egy másik sikerfilm is köthető a nevéhez, ami nem más, mint a szintén Scorsese rendezésében készülő Casino, amely a Las Vegasi alvilágot mutatja be. Ez volt Martin Scorsese és Robert De Niro 1973-ban kezdődő kapcsolatának nyolcadik, és egyben utolsó mozija. Színészi sokoldalúságát bizonyítja, hogy nem csak az alvilági karakterek megformálásában tud remekelni, hanem kiválóan tud megformálni egy fanatikus baseball-rajongót A rajongóban (The Fan, 1995), papot a Sleeper u2013 Pokoli Leckében (Sleepers, 1995), valamint orvost a Marvin szobájában (Marvin`s Room, 1996). 1997-ben nyomozót játszott Sylvester Stallone mellett a Copland (Cop Land) című krimiben, média-tanácsadót formált meg Dustin Hoffman partnereként az Amikor a farok csóválja... (Wag the Dog) című vígjátékban, majd egy piti bűnözőt alakít Quentin Tarantino Jackie Brownjában (Jackie Brown). John Frankenheimer 1998-as Roninját dicsérő szavakkal illették a kritikusok és a nézők is, az 1999-es Csak egy kis pánik (Analyze This) című vígjáték pedig mindezidáig a színész legjövedelmezőbb filmjének számít.

A Csak egy kis pánik nagy sikere után ismét egy vígjátékban tűnik fel: 2000-ben Ben Stiller eszelős apósát formálta meg az Apádra ütök (Meet The Parents) című vígjátékban, amelyért Golden Globe-ra jelölték. 2001-ben A szajréban (The Score) egy öregedő tolvajt alakít, aki Edward Norton karakterének zsarolása miatt még egy utolsó akciót bevállal, majd 2002-ben elkészül a Csak egy kis pánik folytatása, a Még egy kis pánik (Analyze That). A folytatás azonban az első résszel ellentétben bukás lett. 2004-ben ismét egy folytatással próbálkozott: elkészült a Vejedre ütök (Meet The Fockers), majd a Cápamese (Shark Tale) című animációs filmben kölcsönözte hangját az egyik főszereplőnek. A nagy nevekkel (Kathy Bates és Harvey Keitel) telezsúfolt Szent Lajos király hídja (The Bridge of San Luis Rey, 2004) című kosztümös film nagy bukás volt, akárcsak a Bújócska (Hide And Seek, 2005) című thriller. 2006-ben mutatták be Az ügynökséget (The Good Shepherd), amely a színész második rendezése, és a Bronxi meséhez hasonlóan ebben is megjelenik mellékszereplőként Matt Damon és Angelina Jolie oldalán. A film vegyes fogadtatásban részesült a kritikusok és a nézők szemében is. 2008-ban ismét Al Pacinóval az oldalán szerepelt A törvény gyilkosa (Righteous Kill) című krimiben, azonban a film a szintén nem úgy teljesített, ahogy azt várták, ugyanis a 60 millió dolláros költségvetéshez képest 20 millió dollárral kevesebbet termelt.

2010-ben a Machetében látható a nem éppen becsületes McLaughlin szenátor szerepében. 2011 januárjában a CBS elfogadta a Rookies című dráma pilotját, amelynek producere volt, majd a sorozatot átnevezték NYC22-re, végül pedig négy epizód után levette a csatorna a műsorról. A májusban megrendezett 64. Cannes-i Filmfesztiválon ő volt a zűri elnöke. Ebben az évben Jason Statham és Clive Owen oldalán tűnik fel a Válogatott gyilkosok (Killer Elite) című akciófilmben, valamint a The Dark Fields című könyv alapján készült Csúcshatásban (Limitless) is látható Bradley Cooper mellett. 2012-ben A gyilkos médium (Red Lights) című misztikus thriller, a Mocsokváros utcáin (Being Flynn) címá dráma, valamint a Silver Linings Playbook című filmjei kerültek bemutatásra. 2013-ban előreláthatólag hat filmben fog feltűnni. Ezek a következők: The Big Wedding, Killing Season, Motel, Malavita, Last Vegas és Hands of Stone.

SZÍNÉSZI STÍLUSA

Elkötelezettségét bizonyítja, hogy a Keresztapa 2 (The Godfather Part II, 1974) miatt egy rövid időre Szicíliába költözött, a Taxisofőr (Taxi Driver, 1976) forgatása előtt egy hétre beállt a New York-i taxisofőrök közé dolgozni, egy évvel később a New York, New York című musical kedvéért pedig megtanult szaxofonon játszani. A Dühöngő bika (Raging Bull, 1980) főszerepe kedvéért magára szedett 27 kilót és boxolni tanult, hogy minél hitelesebben tudja megformálni a főszereplő boxolót, Jake LaMottát. Hét évvel később megkapta Al Capone szerepét az Aki legyőzte Al Caponét (The Untouchables) című krimiben, amelynek kedvéért ismét súlyfelesleget szedett magára.

FILMRENDEZŐKÉNT

Filmrendezői debütálása 1993-ban volt a Bronxi mese (A Bronx Tale) című krimi, amelyben ő maga is feltűnik, mint buszsofőr, aki igyekszik távol tartani fiát a helyi gengszterektől. Következő rendezéséig 2006-ig kellett várni. Ekkor került bemutatásra Az ügynökség (The Good Shepherd), amely a Matt Damon által megformált CIA alapítójától, valamint a második világháború és a hidegháború alatti kémelhárításról szól. A rendező ebben a filmben is feltűnik egy mellékszerepben, mint Bill Sullivan.

EGYÉB VÁLLALKOZÁS

De Niro résztulajdonosa a Nobu nevű japán étteremláncnak, amelyet még az 1990-es években kezdett kiépíteni egy japán séffel, Nobuyuki (Nobu) Matsuhisal. Azóta az étterem a sztárok egy kedvenc helyévé nőtte ki magát, és ma már számos nagyvárosban megtalálható. Ilyen többek között New York, London, Tokió, Párizs, Hongkong és 2010 októbere óta Budapest is. A magyarországi étterem megnyitóján a színész is megjelent.

MAGÁNÉLETE

Az egykori színésznőt, Diahnne Abbottot 1976. április 28-án vette feleségül, és a nő korábbi kapcsolatából született lányát, Drenát örökbe fogadta és a nevére vette. Még házasságuk évében megszületett közös kisfiuk, Raphael. Abbottal való házasságának 1988-ban vége lett. Nem sokkal később megismerkedett egy korábban modellként dolgozó nővel, Toukie Smith-szel, akivel több évnyi élettársi kapcsolat után döntöttek a gyermekáldás mellett. 1995. október 20-án béranya szülte meg a pár ikerfiait, Julian Henry-t és Aaron Kendriket. A gyerekek születése után néhány hónappal a kapcsolatnak vége lett. 1997-ben a színész másodszor is megnősült, feleségül vette a színésznő Grace Hihgtowert, majd 1998. március 18-án megszületett kisfiuk, Elliot. 1999-ben megújították házassági fogadalmukat, azonban még abban az évben beadták a válási papírokat is. Hivatalosan sosem mondták ki a válást, és a problémákat is sikerült megoldani, így ennek örömére 2004-ben ismét megújították esküjüket. 2011 decemberében szintén béranya segítségével megszülettet második gyermekük, egy kislány, aki a Helen Grace nevet kapta. A színész hat gyermeke mellett már háromszoros nagypapa is: van egy unokája a fogadott lánya, Drena után, és két unokája legidősebb fia, Raphael után.

2003-ban nyilvánosságra hozták, hogy De Nirónál prosztatarákot diagnosztizáltak, de szerencsére teljesen felépült belőle.

1998 februárjában, egy franciaországi forgatás során a rendőrség kihallgatás céljából őrizetbe vette a színészt prostitúció vádjával, azonban ő tagadta, hogy fizetett volna a szexért. A francia Le Monde napilapnak adott interjújában elmondta, hogy soha többet nem fog visszamenni Franciaországba és a barátait is le fogja beszélni arról, hogy oda utazzanak. Későbbi francia igazságügyi források szerint De Niro nem minősült gyanúsítottnak, csak tanúnak.

OLASZ ÁLLAMPOLGÁRSÁG

Kétségtelen, hogy De Niro legnagyobb sikereit az olasz maffiás szerepeinek köszönheti, azonban az Egyesült Államokban élő olaszok egyik csoportja pont emiatt fordult hivatalos úton Silvio Berlusconi olasz államfőhöz, hogy tiltakozzon az ellen, hogy a színész megkapja az olasz állampolgárságot. A hivatalos indokuk az volt, hogy semmit nem tett azért, hogy javítsa az olaszokról kialakult képet, ellenben rombolta azt az általa megformált szerepeivel. Az eredeti tervek szerint a 2004-es Velencei Filmfesztiválon kapta volna meg ünnepélyesen az iratokat, de a csoport fellebbezése miatt az Olasz Kulturális Minisztérium elhalasztotta az átadást, hogy kivizsgálják az ügyet. Végül a saját jogán (dédszülei Olaszországból vándoroltak ki) 2006. október 21-én, a Római Filmfesztivál záróeseményén ünnepélyes keretek között vehette át az olasz állampolgárságát igazoló papírokat, és az olaszországi Molise választási körzetben került nyilvántartásba, mint szavazásra jogosult polgár.

POLITIKAI NÉZETEK

Hűséges támogatója a Demokrata Pártnak, így 2000-ben nyilvánosan támogatta Al Gore-t az elnökválasztáson, 2004-ben pedig John Kerry-t. 2006-ban Az ügynökség (The Good Shepherd) promóciója során ellátogatott a virginiai George Mason Egyetemre, ahol megkérdezték tőle, hogy kit szeretne az ország élén látni elnökként, majd ennyit felelt: u201ENos, azt hiszem, hogy Hillary Clinton és Barack Obama.u201D

FONTOSABB DÍJAK ÉS JELÖLÉSEK

Academy Awards
1975: Keresztapa 2 (Legjobb férfi mellékszereplő - díj)
1977: Taxisofőr (Legjobb férfi főszereplő - jelölés)
1979: A szarvasvadász (Legjobb férfi főszereplő - jelölés)
1981: Dühöngő bika (Legjobb férfi főszereplő - díj)
1991: Ébredések (Legjobb férfi főszereplő - jelölés)
1992: Cape Fear - A rettegés foka (Legjobb férfi főszereplő - jelölés)

BAFTA Awards
1976: Keresztapa 2 (Legjobb újonc - jelölés)
1977: Taxisofőr (Legjobb színész - jelölés)
1979: A szarvasvadász (Legjobb színész - jelölés)
1982: Dühöngő bika (Legjobb színész - jelölés)
1984: A komédia királya (Legjobb színész - jelölés)
1990: Nagymenők (Legjobb színész - jelölés)

Golden Globe Awards
1976: Taxisofőr (Legjobb színész dráma kategóriában - jelölés)
1978: New York, New York (Legjobb színész musical/komédia kategóriában - jelölés)
1979: A szarvasvadász (Legjobb színész dráma kategóriában - jelölés)
1981: Dühöngő bika (Legjobb színész dráma kategóriában - díj)
1989: Éjszakai rohanás (Legjobb színész musical/komédia kategóriában - jelölés)
1991: Cape Fear - A rettegés foka (Legjobb színész dráma kategóriában - jelölés)
2000: Csak egy kis pánik (Legjobb színész musical/komédia kategóriában - jelölés)
2001: Apádra ütök (Legjobb színész musical/komédia kategóriában - jelölés)
2011: Cecil B. DeMille Award életműdíj