Szabó Magda

·  Született: 1917. október 5., Debrecen.
·  Meghalt: 2007. november 19., Kerepes.
·  Házastárs: Szobotka Tibor (házas. 1947.–1982.).
·  Filmek: Az ajtó.
·  Szülők: Jablonczay Lenke, Szabó Elek.
Szabó Magda (Debrecen, 1917. október 5. – Kerepes, 2007. november 19.) Kossuth-díjas magyar író, költő, műfordító.
Jellemző műfaj(ok): líra, próza, dráma.
Alkotói évei: 1947-2009.
Első műve: Bárány (1947).
Fontosabb művei: Régimódi történet (1977).

Irodalmi díjai:

József Attila-díj (1959, 1972).
Kossuth-díj (1978), Femina-díj (2003).

Szülővárosában, a mostani Debreceni Református Kollégium Dóczy Gimnáziumában (akkor Dóczi Leánynevelő Intézet) tanult, itt érettségizett 1935-ben; 1940-ben a Debreceni Egyetemen kapott latin–magyar szakos tanári és bölcsészdoktori diplomát. A helyi Református Leányiskolában, majd Hódmezővásárhelyen tanított 1945-ig, amikor a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium munkatársa lett. Az 1940-es években rövid ideig Páhi (Bács-Kiskun megye) községben is tanított. 1949-ben megkapta a Baumgarten-díjat, de még azon a napon visszavonták tőle, és állásából is elbocsátották; egészen 1958-ig nem publikálhatott. Ebben az időben a Horváth Mihály téri Gyakorló Általános Iskola (a mai Budapesti Fazekas Mihály Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium egyik elődintézménye) tanáraként dolgozott.
Az eredetileg költőként induló Szabó Magda 1958 után már regény- és drámaíróként tért vissza. A Freskó és Az őz című regények hozták meg számára az országos ismertséget. Ettől fogva szabadfoglalkozású íróként élt. Számos önéletrajzi ihletésű regényt írt, az Ókút, a Régimódi történet és a Für Elise saját és szülei gyermekkorát, valamint a 20. század elejének Debrecenjét mutatja be. Sok írása foglalkozik női sorsokkal és kapcsolataikkal, például a Danaida vagy a Pilátus.
1985 és 1990 között a Tiszántúli Református Egyházkerület főgondnoka és zsinati világi alelnöke volt. 1992-ben a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia alapító tagja és az irodalmi osztály rendes tagja lett.
1947-ben kötött házasságot Szobotka Tibor íróval, akinek alakját Megmaradt Szobotkának című könyvében idézte fel. A férj halála után Szabó Magda lett hagyatékának gondozója.
Az egyik legtöbbet fordított magyar íróként regényei számos országban és nyelven megjelentek. Alapító tagja a Digitális Irodalmi Akadémiának.
Kilencvenedik születésnapján rengetegen ünnepelték, szülővárosában könyvesboltot neveztek el róla.
Szabó Magdát 2007. november 19-én, 90 éves korában, kerepesi otthonában, olvasás közben érte a halál.
 
Családfa:
 
abó Magda
(Debrecen, 1917. okt. 5.–
Kerepes, 2007. nov. 19.)
író, költő, műfordító
Apja:
Szabó Elek
(Köröstarcsa, 1879. –
Debrecen, 1959.)
városi esküdt
Apai nagyapja:
Szabó János
1835 körül–
Debrecen, 1902. máj. 23.)
református lelkész
Apai nagyapai dédapja:
Szabó János mérnök
Apai nagyapai dédanyja:
dabasi Halász Julianna
Apai nagyanyja:
váradi Szabó Mária
(1847 körül–
Debrecen, 1910. máj. 23.)
Apai nagyanyai dédapja:
váradi Szabó Lajos
(1817 körül–
Debrecen, 1885. jún. 1.)
Apai nagyanyai dédanyja:
Szakál Veronika
Anyja:
Jablonczay Lenke
(Füzesgyarmat, 1884. nov. 17.–
Debrecen, 1967. jan.)
Anyai nagyapja:
Jablonczay Kálmán
(Debrecen, 1860.–
Debrecen, 1911. szept. 18.)
mérnök, gazdálkodó
Anyai nagyapai dédapja:
Jablonczay Kálmán
(Debrecen, 1830.–
Debrecen, 1891. jún. 8.)
mérnök, földbirtokos
Anyai nagyapai dédanyja:
Rickl Mária
(Debrecen, 1842.–
Debrecen, 1915. jan. 14.)
Anyai nagyanyja:
Gacsáry Emma
(Füzesgyarmat, 1865.–
Debrecen, 1936.)
Anyai nagyanyai dédapja:
Gacsáry Károly
(Füzesgyarmat, ?–
Füzesgyarmat, 1872)
jogász
Anyai nagyanyai dédanyja:
Síró Emília
(? –
Füzesgyarmat, 1875.)
 
"A te életeden csak az Úr fordíthat, és ha fordítani akar, akkor már meg is tette, és elrendelte a születésed percében, elkárhozol‑e vagy üdvözülsz. Ami a születésed és a halálod között történik, az nem számít. Az csak egy pillanat." – Kiálts, város
 
Forrás: Wikipédia
 
Idézetek:
 
"Én nem akartam sohasem,
s most olvadt testtel, részegen
sodorsz sodroddal, szerelem."
Sohasem c. vers

 "El kell mennem tőled, mielőtt rám ragad rólad iszonyatos fegyelmed, amellyel magadat óvod meg (...), mielőtt annyira hozzád forrok, hogy megtanulok a szemeddel látni."
Pilátus276. oldal
Európa Könyvkiadó