Tóth Renáta

„Figyeld tesó! Itt az új magyar Janis Joplin! – mondta nekem a kilencvenes évek elején Filip Gyuri, az esztergomi Harley Davidson Band vezetője, amikor felléptek Tatabányán, a Dervis klubban. És Renáta a színpadra perdült, megszólalt a Smokie on the Water, és az embernek ketté állt a füle: ekkora hangot! Tóth Renáta 2000 óta a Kormorán együttes énekesnője, egyik „frontasszonya”. Ma is Esztergomban él férjével és kislányával.
- Hogyan, miért lettél énekesnő? - Elsősorban azért, hogy ne bosszantsam anyukámat, a folytonos fürdőszobai üvöltözéssel! De komolyra fordítva a szót, 90 körül Filip Gyurival éltem, aki az egyik próbájuk előtt megkért, szóljak a fiúknak, hogy nem tud menni, gyakorolni. Lementem, és engedve a mikrofon varázsának elkezdtem énekelni a Tobacco Road-ot. Közben beállított a Gyuri, aki meghallva a produkciót kimondta: itt a helyed, köztünk. Első fellépésünk a pesti Viking klubban volt, csupa bőrszerkós, motoros fazon előtt, akik meg akartak bennünket enni vacsorára. Aztán játszani kezdtünk, én is belibbentem szuper miniben, feszes trikóban – le sem akartak engedni a színpadról.
- A blues hangú, tetovált, motorosok kedvence Renátából hogyan lett Magyarország talán legnagyobb hatású zenekarának, a Kormoránnak az énekesnője? - Hosszú volt az út idáig. 95-ben a west coast stílusú zenét játszó Buldózer együtteshez csatlakoztam. A zene, amit játszottunk annyira igényes volt, hogy szinte csak a szakma járt a koncertjeinkre. Rengeteget tanultam Demeter Gyuritól, itt ismerkedtem meg a vokálénekléssel, a különböző összhangzatokkal. Azonban élni is kellett valamiből, így 97-ben következett az ír nép- és kocsmazenét játszó Rat Boys. Heti hat koncert, főleg külföldön – szinte minden motoros találkozón, fesztiválon megfordultunk, de játszottunk dermesztő hidegben utcazenét is. Vitt ez az életmód, a rockos hangulat, amikor 2000-ben jött a megváltás, a Kormorán.
- Miért pont Tóth Renáta? - Géczi Erikának köszönhetem a Kormoránt. Akkoriban már vokáloztam különféle bulikon, lemezeken (Demjén Rózsi, Manhattan, Cserháti, stb.), amikor egy session zenélésre hívtak. Erikával ketten alkottuk a női kórust. Ő akkoriban a Rockfort nevű formációban énekelt, amelynek több Kormorános is a tagja volt. Éppen távozott a bandából a másik énekesnő, Almási Enikő, és Erika mondta, menjek oda. Játszottunk vagy két bulit, amikor Koltay Gergő meghallott bennünket, és közölte: neki ez a két csaj kell a Kormoránba! Hát így történt.
- Milyen érzés sok ezer embernek hazafiságról, magyarságról énekelni? - Addig nem találtam a helyemet, bár mindig ezt kerestem, ez vagyok én. A magyar nyelv és a zene, a kultúra közvetítése a legszebb dolog a világon. Nekünk nem egyszerűen közönségünk van. Amikor Géczi Erika énekli az „Én Istenem” című dalt, vadidegen emberek szorítják meg egymás kezét – ennél felemelőbbet nem tudok elképzelni. Mi kilencen, a Kormorán tagjai egyébként 2000 karácsonyán amolyan vérszerződést kötöttünk: ez egy olyan család, amelynek bármely tagja kiválik, azonnal megszűnik a zenekar. Nem vagyunk a mai liberális média kedvencei, ennek ellenére sok helyre hívtak énekelni. Én azonban úgy gondolom, itt a helyem. Koltay Gergőt én csak „látó embernek” hívom: évekkel előre megírja, ami történni fog. Megérzi, megálmodja a dolgokat, és ezt a közönség érzi, elfogadja.
- Esztergomban élsz ma is. Felismernek az utcán? - Minden reggel, amikor tehetem, én viszem a kislányomat óvodába, de még a csoporttársai szülei sem igen tudják, hogy a Kormoránban éneklek. A megyében még nem csináltak velem interjút ( kivéve legutóbb a helyi TV-t), mindössze egyszer léptünk fel az elmúlt hét év alatt Esztergomban. Úgyhogy nem kell félnem attól, hogy elkapatnak idehaza!
Veér Károly 2007.07.20. 11:31 Forrás: regioregia.hu
Címlapsztori RTV RészletesCímlapsztori: Tóth Renáta (2005 42. szám)
A Kormorán együttes énekesnője olyan, mint a búgócsiga. Számára egyaránt izgalmas művésznek, anyának, embernek lenni, ezeknek a kihívásoknak a bűvkörében pörög. Azért dalol teljes szívből, hogy a nyelvünket és a kultúránkat megtartsuk, s az unokáink unokái is tudjanak majd magyarul írni, népdalainkat énekelni.

"Tizenéves korom óta tudtam, színpadra kell állnom, csak azt nem éreztem, pontosan mit kell közvetítenem.” Tizenöt évvel később Tóth Renáta már otthonosan mozog a színpadon, kialakította saját reszelősen mély bluesos hangszínét, s mire mindezzel megvolt, megtalálta a feladat. Jelesül rálelt a Kormoránra.
Szimbolikus, hogy épp 2000 karácsonyán kötötte össze sorsát az együttessel, mert az ezredfordulóval képletesen is lezárult egy hosszú szakasz nemcsak az egyén, de a zenekar életében is. A XXI. századba lépve a Kormorán megőrzi a régiből a maradandót, azonban új dallamokat, friss frekvenciát is képesek közvetíteni. Több helyütt írják róluk: Ahogy a Kormorán ötvözi a népzenét a rock-muzsikával, úgy válik a nemzeti rock vezető együttesévé. Renáta nemcsak új feladatot talált, hanem mint mondja, jó hangulatú közösséget és nagyszerű hallgatóságot is. Hogy most itt lehet, jórészt egy kamaszkori álmának köszönheti. Rég meghalt nagymamája szólt hozzá, s azt tanácsolta, hallgasson a szívére. Mikor felébredt, már tudta, mi a hivatása, életcélja, és azt is, döntéseit a Teremtővel kell elszámolnia. Saját életét szerette volna élni. Vett egy nagy levegőt és átlépett az ismeretlenbe. Tóth Renáta élete azt példázza, a hit próbáját kiállók eljutnak céljukhoz. Ha nem hallgatott volna megérzésére, valószínűleg kiszámítható életpályát fut be. Ám intuíciójának engedve énekesnő lett a Harley Davidson Band zenekarban, később a Rat Boy’s bandában. Mint meséli, azóta is az éneklésből gyűjti az energiát, ugyanis a közönség tapsa, szeretetenergiája annyira feltölti, hogy képes lenne akár napokig is alvás nélkül dolgozni a stúdióban vagy a színpadon. Ez persze csak szóvirág, hiszen a heti háromszori fellépés gyors tempót diktál a Kormorán zenekarnak. Az énekesnô szerényen jegyzi meg, rengeteg tanulni valója van még. Azóta érzi ezt – mondja – mióta fiatalokkal foglalkozik. „Beleszerettem a tanításba. Ez is egy misszió”– fogalmaz. „A gyerekek igénylik a harmóniát, ki vannak éhezve az igényes, énekelhető dallamokra, a mondanivalóra.” Felkészíti őket a zenei életre, így nem pusztán hangképzést tanít, hanem stílust és életérzést, hogy ne csak percnyi sztárokká váljanak. „Sok saját zenét is mutattam nekik – fűzi tovább a szót–, bár eleinte kicsit meg voltam ijedve, vajon hogyan fogadják. A második óra után már ők kérték, ezt is énekeljük.” Egyik tehetséges tanítványa országos első helyezett lett népdal énekesi kategóriában. Természetesen annak is meg kell fizetni az árát, ha valaki a saját útját járja. A Kormorán együttes például az elmúlt harminc évben nem a legfelkapottabb zenekarok közé tartozott, alig lehetett hallani őket a rádióban, látni klipjüket a tévében, mégis népszerűek. Úgy tűnik, a hallgatóságnak tetszik, ami a színpadról sugárzik. A közelmúltban Pilisszántón koncerteztek a csángók megsegítésére. Több mint kétmillió forint gyűlt össze, s az adományt az előadás után Szőnyi József polgármester személyesen vitte el a rászorulóknak. A következő nagyszabású terv: Egy csepp emberség Székelyföldért címmel segélykoncert a székelyföldi árvízkárosultak karácsonyáért. A Kossuth Rádió támogatásával szerveződő hangversenyen október 28-án, a Papp László Budapest Sportarénában olyan neves előadókkal zenél együtt a Kormorán, mint Ákos, Balázs Fecó, a Bikini, Cseh Tamás, St. Martin, a Tolcsvay trió, Keresztes Ildikó, Charlie, Demjén Ferenc, Vikidál Gyula, Varga Miklós valamint a székelyföldi Transyl-Mania. Miért vesznek részt ezek a nagyszerű művészek évente két-három segélykoncerten? Renáta válasza zavarba hoz, oly természetesen feleli: „Mert segíteni kell azokon, akik szükséget szenvednek”. Harmincnégy négyzetméteren él a családjával, mégis alapvető dolognak tartja a segítségnyújtást. Könnyebb lenne azt válaszolni, „rajtam se segít senki”. De Tóth Renáta az országos első helyezett szertornász, énekesnő, tanár és anya nem ezt nézi. Helyén van a szíve, mint ahogy sok más művésznek, zenekarnak és egyszerű embernek is, akik tudják, mit kell tenni, ha a másikat szerencsétlenség éri.
Szívós Mónika

Forrás: Tóth Renáta sajtó - Kormorán Wiki