Dockypapa Hozzászólásai

Kiváló film! Tökéletes görbe tükröt mutat nem csak az amerikai társadalom elé, de az agyatlan, túltolt zöldeknek, jogvédőknek is. A legnagyobb beszólása 1óra 6 percnél van, amikor az alkotmány széttépése után elmondja, hogy diktatúra esetén mit is tehetnének az amerikaiak, miközben éppen azt sorolja, ami jellemzője amerikának! Sacha Baron Cohen humora nem szokványos, szókimondó, s olykor fájdalmasan őszinte. Nálam ez a film a kategóriájában 8 pontot kap.

Nagyon jó film, végig leköti az embert. A hangulata egyedi, bár engem az NCIS, meg a Dr. Csont c. sorozatokat is megidézte, talán az egyértelmű "hepiend" és a cselekmény folyama, ahogy lépésről-lépésre tárták fel a rejtélyt, ami elsőre sem tűnt bonyolultnak, ha jobban visszagondolok. A filmben lévő csavar -számomra- egyértelmű volt, talán már akkor, amikor a megtalált múmiák személyazonosságát annyira nyilvánvalónak vették. Az északiak filmkészítése viszont ezt a krimit (is) fölébe emeli a hasonló amerikai produktumoknak, nekem franciás jellege volt. A főszereplő szinpadiasan eltúlzott "világfájdalma" a végén bekövetkező melodramatikus jelenet után még inkább soknak tűnt. A zord, zárkózott, olykor bunkó rendőr figuráját túltolták. Mindettől függetlenül jó szórakozás, jó krimi, mert lépésről lépésre együtt haladunk a megoldásig. Én 7 pontra értékelem.

Moziban néztem meg. Tizenéves gyerekek izgatottan várták a megszokott akciódús batman-comics filmátiratot. Nem az jött. Egy nagyon nyomasztó, mondhatni beteg világ egy beteg polgárának vergődését láthattuk, aki semmibe véve súlyos mentális problémáját anyja által generált -és maga által sem hitt, de azért titkon remélt- háttérrel próbált boldogulni a maga módján. Önmagát tévesen a mások szolgáltatására alkalmasnak látva szeretett volna feltörni, kitörni a szürke hétköznapokból. Ezt az alapvetően jóindulatú és minden sorscsapás ellenére másokat nevetteni vágyó embert viszont folyamatosan megalázzák, bántják és még példaképe, a tévéshow királya is kicikizi, milliók előtt égeti le. Ezek után egyetlen szerepre készül, a nagy nyilvánosság előtti borzalomra, de az utolsó pillanatban még végzetesebb lépésre szánja el magát, s tizedmásodpercig talán a legtöbben úgy érezzük, hogy igaza van! (Közben a kistinik már régen elhagyzák a mozit! :) ). A jószándékú, de bomlott elme útját követhetjük el a "megvilágásodásig", küldetésének és szerepének felismeréséig, hogy a bűnös város elégedetlen, és a búnre fogékony rétegének élére álljon. 

Jól indul, de semmi csavar nincsen benne. A stáblistában megbújó kis lezárás meg inkább komolytalanná teszi.

Űrkombájn és az aratás. Nekem a az Alien minifilmek közül ez tetszett a legjobban. Azonnal feszültség alá helyzett, autentikus környezetben játszódott (nem egy kiszuperált erőmű vezérlőtermében, vagy az OBI kertészeti osztályának raktárában éreztem magam), s az egyszerű menekülési szituációba is képes volt némi csavart belevinni. Az operatőri munka, a képi megoldások ebben a részben tetszettek a legjobban.
9 pontot adtam rá, de csak a -számomra- genyó befejezés miatt :) .

Hogy mi a tanulság? Az, hogy ha egyszer bezártad a boltot, akkor ne nyisd ki senkinek!
Ezt a kis szösszenetet nem éreztem átütő erejűnek. Túl átlátszó, túl egyszerű. 
5 pontot kaphat, mert mégiscsak dolgoztak rajta, az igyekezetet díjazni kell. Lehetett volna jobb is....

Ezt a részt néztem meg harmadjára és erre is 9 pontot adok. Alapvetően a jó zene, a hangok, no, meg a kedvenc kutyafajtám máris toltak a minősítésén.
Az pedig, hogy az egész egy virágbolt (na, jó, egy nagy virágbolt, vagy egy Fűvészkert) raktárában játszódik, az nekem külön tetszett.

Bár tényleg rövid, de velős. Nekem ez a kis szösszenet tetszett. Érthető, van mondanivaló és van cselekmény, pedig csak szűk 11 perc.

Csak korrupció útján tudtam megnézni a Nyolcadik utas, a halál c. filmet a megjelenésekor, ugyanis a korhatár alatt voltam, s akkoriban ezt komolyabban vették, bár nem volt lehetetlen bejutni felnőtt filmekre sem. Az Alien filmek rajongója lettem, mert a feszültsége egyszerűen lenyűgözött. Tudta az ember, hogy mire számíthat, mégis borzongató volt a szörny emberfeletti lénye, s megnyugtató, hogy folyton alulmaradt, legalábbis látszólag...

A kevesebb több lett volna! Nagy SK rajongó vagyok, és az AZ első része alapvetően tetszett is. Bár az eltúlzottan gusztustalan "szörnyeket" már abban is soknak éreztem. A "Második fejezet"-ben ugyanez az érzés fogott meg. Mintha kommersz megoldásokkal szerették volna pótolni a fantáziátlanságot. SK regényei az ember pszichéjét ragadják meg, a megfilmesítései viszont ritkán. Ebben a feldolgozásban is inkább az ijesztegetés dominált. Furcsáltam, hogy mennyire összemosták a múltat és a jelent, mintha állandóan magyarázni kellett volna (vagy a nézőt, mint feledékenyt emlékeztetni), hogy mi miért is kell, hogy megtörténjen. Összességében nem bántam meg, hogy megnéztem, viszont egy tömörebb verzió jobban tetszett volna. Egy idő után a förtelmes maszkokat, vagy "animált" szörnyűségeket is megszokja az ember elméje. 

Sablonosnak tűnő kis horror-story a végén különös fordulatot vesz.