Rosemberg Daniel Hozzászólásai

A gender­ideológia fő irányvonalai már a kiindulópontjukat tekintve is tévesek: egyszerűen nem igaz, hogy nincs különbség férfi és nő között, és hogy a nemiség csupán nevelés, illetve választás kérdése. A genderizmus sikertörténetének egyik meghatározó dátuma volt 1995, amikor az ENSZ Pekingben tartott női világkonferenciájára feministák egy csoportja egy jelentéktelennek tűnő, ám nagy horderejű cselhez folyamodott: a hivatalos dokumentumokban kicserélték az angol „sex” (biológiai nem) szót a „gender” (társadalmi nem) kifejezésre. Ezeket a hivatalos dokumentumokat kezdte el aztán használni az ENSZ, onnan vette át az EU.
Azonban azóta hiába várunk a genderelmélet tudományos igényű bizonyítására – ehelyett egy olyan ideológiával van dolgunk, amely teljesen hibás kiindulóponttal rendelkezik, mégpedig azzal, hogy egy embernek a biológiai neme nincsen hatással a pszichéjére. Ha ez a felfogás uralkodóvá válik, az teljesen megváltoztatja az emberről alkotott képet, ami pusztító hatással lesz a társadalomra.
Ráadásul ez nem alulról szerveződő folyamat, ahogy az demokratikus vagy társadalmi változások esetében elvárható lenne, hanem úgynevezett „top-down” mozgalom, azaz felülről indulva terjed.

A jelenség elleni tiltakozáshoz nem kell feltétlenül kereszténynek lenni. Ahhoz ugyanis nem kell hit, hogy elismerjük: az ember nemisége kétpólusú. „A szaporodás a mai napig ezen az alapon működik, és a jövőben is így fog működni. Hiába mondják egyesek, hogy a nemiség csupán társadalmi konstrukció. Ha száz évig vitatkoznánk erről, a tények akkor is azt mutatnák, hogy a férfiak gyermekeket nemzenek, a nők pedig fogannak”
A hagyományos férfi és női szerepek szétverése azt eredményezi, hogy a fiatal nők és férfiak zavarban vannak azzal kapcsolatban, hogy mit vár el tőlük a másik fél – ez az egyik oka annak, hogy a nemek ma egyre nehezebben találnak egymásra, illetve nehezebben jutnak közös nevezőre.

A genderizmus sikertörténetének egyik meghatározó dátuma volt 1995, amikor az ENSZ Pekingben tartott női világkonferenciájára feministák egy csoportja egy jelentéktelennek tűnő, ám nagy horderejű cselhez folyamodott: a hivatalos dokumentumokban kicserélték az angol „sex” (biológiai nem) szót a „gender” (társadalmi nem) kifejezésre. Ezeket a hivatalos dokumentumokat kezdte el aztán használni az ENSZ, onnan vette át az EU.
Azonban azóta hiába várunk a genderelmélet tudományos igényű bizonyítására – ehelyett egy olyan ideológiával van dolgunk, amely teljesen hibás kiindulóponttal rendelkezik, mégpedig azzal, hogy egy embernek a biológiai neme nincsen hatással a pszichéjére. Ha ez a felfogás uralkodóvá válik, az teljesen megváltoztatja az emberről alkotott képet, ami pusztító hatással lesz a társadalomra.
Ráadásul ez nem alulról szerveződő folyamat, ahogy az demokratikus vagy társadalmi változások esetében elvárható lenne, hanem úgynevezett „top-down” mozgalom, azaz felülről indulva terjed.

A jelenség elleni tiltakozáshoz nem kell feltétlenül kereszténynek lenni. Ahhoz ugyanis nem kell hit, hogy elismerjük: az ember nemisége kétpólusú. „A szaporodás a mai napig ezen az alapon működik, és a jövőben is így fog működni. Hiába mondják egyesek, hogy a nemiség csupán társadalmi konstrukció. Ha száz évig vitatkoznánk erről, a tények akkor is azt mutatnák, hogy a férfiak gyermekeket nemzenek, a nők pedig fogannak”
A hagyományos férfi és női szerepek szétverése azt eredményezi, hogy a fiatal nők és férfiak zavarban vannak azzal kapcsolatban, hogy mit vár el tőlük a másik fél – ez az egyik oka annak, hogy a nemek ma egyre nehezebben találnak egymásra, illetve nehezebben jutnak közös nevezőre.