TheDuke Hozzászólásai

A tábornok segédtündéreként feltűnő latexdomina - Antje Traue pedig egyszerűen dobja a dögöt a film alá, mert valami olyat kapott el, ami minden jóérzésű férfiben - és talán pár nőben is - megmozgatja a véredényeket. Ehhez még sok szöveg sem kellett neki, csak megjelenik a vásznon és Suparmanből bömbölő kisfiú lesz  Cavill minden férfiassága ellenére.

A másik táborból Amy Adams érdemel figyelmet, aki Lois Lane szerepébe új életet lehelt és mindenkorra száműzte a buta liba figurát, bár mindvégig arra vártam, hogy mikor bukkan fel a háttérben egy bábfigura és Amy mikor kezd bele a Me Party-ba.
A hab a tortán, a Lindt csoki a Tescóban azonban mégiscsak Russel Crowe, aki bár rövid időn belül megtér a kriptoni másvilágra és aztán csak páncélba zárt szellemként kacsintgat vissza egy-egy rövid jelenet erejéig, mégis lealáz mindenkit. Lehet itt dobálózni a Gladiátorral és egyéb nagy szerepekkel, de jó szerepben sok színész tud tündökölni, azonban egy falak közé zárt figurát élettel, érzésekkel megtölteni nem sokan képesek. A mi Russelünk azonban megtette. Jor szerepét olyan nemességgel és odaadással vágja a képünkbe, hogy totálisan mindegy, mennyi speciális effektet zúdítanak a képünkbe az FX-es fiúk, a munkájuk teljesen feleslegessé válik, amikor papi a vásznon van. Ha pár szóval kéne jellemezni, akkor ezek a legtalálóbbak: nemesség és atyai bölcsesség.

Azonban vannak kifejezett mélypontok is, amit a Kent família fémjelez. A Martha Kentet alakító Diane Lane esetében még csak-csak megbocsátható, hisz nála a smink és maszk csapkodja szét egy acéltömbre erősített citromszelettel nemcsak a figurát, de a szemgolyóinkat is, de Kevin Costnernek semmi mentsége a Teletubbies szintű játékra. Ő az abszolút mélypont, a non plusz nulla, akit lehetetlen aluljátszani. Ezt azonban elnézhetjük az alkotóknak, ha DC-s szokásnak tekintjük a totális mélypontot jelentő figurák bedobását egy-egy hősfilmbe. Nála nagyobb csalódás - nem színészileg - csak Maggie Gyllenhaal volt a Sötét lovagban, aki egyszerűen annyira elemi erejűen ronda, hogy maradandó károsodásokat képes okozni az emberi idegrendszerben. De sebaj, ebből is tudhatjuk, hogy Batman egy perverz dög és mazochista.
De vissza a Kent papához: a sokak által fájdalmas emlékként őrzött vihar jelenet méltán vonulhat be a filmtörténet fekete pillanatait bemutató enciklopédia Legrosszabb effekt és színészi játék páros szócikke alá egy hatalmas "Ilyet ne!" felirattal alatta.
A karaktert sajnos azonban nem csak ez gyengíti, hanem a Jövő hírnöke által bemutatott, kiégett, ál-érzelmek és mesterkélt filozofálás mögé búvó személyiség is, amivel maximum virágot lehet nevelni, de gyereket nem.

Plusz megjegyzésként a végére még annyit szeretnék, hogy sokan írtátok itt, hogy ez a film szar, stb., amivel nincs is baj, hisz itt általában vélemények és nem kritikák kerülnek postolásra, de egy dolgot ne felejtsen el senki:
mindenkinek joga van a véleménynyilvánításhoz, de egy látványfilm esetében teljesen irreleváns bármit is írni róla, amíg nem olyan minőségben nézed végig, ahogy azt eltervezték. Nem véletlenül dolgoznak annyit az effektesek és egyéb lények, akik munkáját megöli a camos verzió. Természetesen mindenki néz camos filmet, de addig ne ítélkezzünk, amíg valamit teljes pompájában nem láttunk.

Kevin Smith első egynapos túrájának második eljövetele immár színesben pompázik , Dante és Randal is pocakot eresztett, de a nóta még a régi: Han, vagy Greedoo lőtt először és mennyire szentesített az ATM intézménye?
A srácok ezúttal elhagyták a jól megszokott videotékát és vegyesboltot, de azért sávot nem váltottak, mert a Dogmában már jól felszopott Mooby franchise egy New Jersey beli éttermében húzzák az igát. Dante még mindig ki akar törni, amire jó alternatívát kínál a gátlásoktól mentes ex-cheerleader szagú feleségjelölt, de a sztori nem menne semmire konfliktus nélkül, így szépen belibeg az extra-hot főnökasszony is, miközben Jay és Néma Bob osztja a parasztokat a tehenes kajálda előtt.

Amit kapunk az nem más, mint a jól megszokott életérzés, amit a lassan felnövő, popkultúrát reggelizett húszon-harmincasok tudhatnak magukénak világszerte, akiket már rég megrágott a világ, de ők magasról tesznek rá. Ismerős a szitu?
Ja, és a Biblia is elég rideg dolgokat ír. Tudtad, hogy Jézus zsidó volt?

Az élet attól sem lesz egyszerűbb, ha belebeg a képbe álmaid nője, aki idő közben átállt a másik oldalra és anyádnak több esélye van nála, mint neked, de te meg akarod szerezni. Még az sem érdekel, ha régebben két kardal vívott egyszerre, mert ő álmaid nője. De vajon el tudod viselni a múltját és tudod azért szeretni, ami? Ő el tud fogadni, ha ítélkezel?

Fura kérdések ezek, amikkel egy fura film fura figurái foglalkoznak szokás szerint a képregény szubkulton edződött harmincasok táborát célozva.

A végén csak egy kérdést érdemes feltenni: te is Amyt üldözöd?

Az alapvetően Álmosvölgy legendájából kölcsönvett és kőfejtő kalapáccsal nagyjából formára kalapált sztorival alapvetően semmi gond nem lenne, ha ezt nem próbálnák megspékelni még borzalmas baromságokkal is, amiket ráadásul - a jelek szerint - nem komikai elemeknek szántak, hanem alapvető sztori-adaléknak.

A színészi játékra ellenben nem lehet panasz, mivel ilyesmiről nem is beszélhetünk, így gond sincs vele. Az effektek helyén vannak, ezen a téren tényleg ott van, aminek ott kell lennie, de azért Jánosunkkal kezdhettek volna valamit, mert a diabétesz reklámarccá avanzsált Sólyomszem még mindig úgy mutat a vásznon, mint egy dühös manó, aki egy gnóm és Wonder Woman szentségtelen nászából fogant a havasok legeldugottabb csücskében.

A film azonban egy haverokkal eltöltött, sörözős trash movie estére kiválóan alkalmas a Rettenetesen vérengző űrpomogácsok bolygópusztító támadása 42. része és a Lidérces alfarhang között.

a klasszikus, nyugati típusú high fantasy kedvelői sajnos nem voltak elkényeztetve az utóbbi időben, mivel a kilencvenes évekkel együtt véget ért a fantasy hype is, ami egyet jelentett a témába vágó B kategóriás filmek gyártásának leállításával, és ez hatalmas űrt hagyott a műfaj rajongóinak étlapján. Természetesen feltűntek olyan alkotások, mint a Gyűrűk Ura és a Hobbit, de ezekre éveket, évtizedeket kellett várni és inkább az epikus fantasy kategóriába sorolhatók és nem a sword and sorcerybe. (Ezen a fronton talán az új Conan volt az egyeten említésre méltó darab az utóbbi években, ha a három gyengécske D&D filmet nem számoljuk.)
A Saga ezzel szemben sikeresen pumpált némi vért a valaha oly népszerű s&s kategória kornyadozó hímtagjába, de ez még azért kevés az erekcióhoz.
A sztoriról nem igazán érdemes beszélni, mivel klasszikus fantasy klisékből építkezik és lerágott, RPG-kből jól ismert karaktertípusokat vonultat fel, ami önmagában dögunalom lenne, de az írók és színészek kereteiken belül mégiscsak sikerrel vittek színt ebbe a fakuló mítoszkatalógusba.
Sokan vádolták azzal, hogy a World of Warcraft koppintása, amiben lehet némi igazság, de azt sem szabad elfelejteni, hogy a WoW is koppintás, csak éppen a Warhammeré, így ebbe a vitába nem is érdemes belekezdeni.
A helyenként vászonról leugráló effektek és tízfős ork "horda" ellenére minden olyan fantasy rajongónak érdemes belekezdenie, aki életében legalább egyszer kipróbált valamijen tündés-b@szós-fosztogatós szerepjátékot, vagy olvasott pár D&D regényt, esetleg a 80-90-es évek s&s filmjein edzette magát, mivel ritkasággal van dolgunk, ráadásul olyannal, ami világképét tekintve ilyen minőségben eddig még nem került szalagra. 
A gyengébb idegzetűeket azonban figyelmeztetném, hogy hanyag balkar mozdulattal hajítsák a sufniba szamurájkardjukat, mert a film tele van a klasszikus francia kalandfilmekből ismert "dumálunk és poénkodunk harc közben" elemekkel, amik hallatán egyesek hajlamosak felvágni az ereiket, esetleg saját zsigereiket nyakuk köré tekerve kiugrani a harmadik emeletről. 
Pozitívumok:
- szexi bőrgatyás elf-csaj 
- nyomokban klasszikus D&D világokra emlékeztető díszletek és sztorielemek
- a keretekhez képest jól megformált karakterek
- nagyjából kielégítő brutalitás (ismét az s&s stílust alapul és mércéül véve)
- hiánypótló alkotás
- pozitív ork karakter, aki nem a tuskó tucatszörny szerepben tetszeleg
- kevés moralizálás

Negatívumok:
- s&s-hez képest elenyésző mennyiségű erotika és semmi szex!
- harc közben pofázó karakterek

- alacsony költségvetés