MarinaMarina Hozzászólásai

Sosem voltam az akciófilmek híve, de aztán megnéztem a "Taken"-t. Hihetetlenül izgalmas, félelmetes és akciódús volt, mégis inkább az érzelmi szál fogott meg. Egy édesapa küzd a gyermeke életének megmentéséért. Sokan kritizálják a filmet, hogy a csodálatos Liam Neeson egymaga legyőz egy egész seregnyi rosszfiút... ez nem életszerű. Ebben egyetértek, de én inkább annak örülök, hogy legalább a filmekben léteznek még hétköznapi hősök. Igenis vannak apák, akik legyőzik a "hétfejű sárkányt", akik vigyáznak ránk akkor is, mikor eszünkbe se jut, hogy veszélybe kerülhetünk. Azt hiszem ez egy kötelező film minden kamasznak.

Egyetértek azokkal, akik azt mondják, van mondanivalója a filmnek (értem és érzem is ezt az üzenetet), azt viszont kikérem magamnak, hogy ha nekem nem tetszett a történet, akkor nincs szívem. Igenis van szívem, meg izlésem is. Szerintem vontatott volt a cselekmény, számomra csalódás a "Pi élete". Én nem nézném meg mégegyszer és kedvenc filmem se lesz soha. Ami értékelhető, az a látvány és a Coldplay gyönyörű dala a "Paradise".

Elfogult vagyok a filmmel kapcsolatban, hiszen ez a kedvenc műfajom egyik számomra tetszetős darabja. Mindenképpen érdemes megjegyezni, hogy aki pörgésre, sok-sok vérre, rettegésre vágyik, annak nem ez a megfelelő választás. Ebben a filmben a távoli, hideg Skandinávia egyik komor, lelakott épületében vagyunk, ahol szépen lassan bontakoznak ki egy gyilkosság apró részletei. A filmben a valóságot és a főhős elmebeteg agyának képzelgéseit nehéz egymástól megkülönböztetni, de talán éppen ezért, az utolsó képkockáig él bennünk a remény, hogy a film végén visszatérünk a saját, normális életünkbe ebből a rémálomból, a karunkról pedig eltűnik a libabőr.

Azt hiszem, hogy ilyen filmekre igazán megéri kiadni a dollár milliókat. Nem is lehet ezt tovább ragozni. Életem egyik legjobb filmes élménye!!!

Az egyik kedvenc filmem, amely után a könyvnek is mind a három részét gyorsan kiolvastam. Egy hátborzongató jövőt vázol fel a történet, amelyben a szegénység mellett az állandó szorongás, a rettegés jellemzi az emberek mindennapjait. Egy barbár világba csöppenünk, amely bemutatja, hogy az emberiség semmit sem fejlődött, nem tanult a hibáiból, hanem sokkal alantasabbá, vérzsomjasabbá vált, mint valaha. Sok itt olvasott véleménnyel szemben, szerintem nem a romantikáé a főszerep, hanem a túlélésé, mert még a legsötétebb jövőben is vannak bátor, tisztaszívű emberek, akik képesek küzdeni egymásért, a szeretteikért egy zsarnok rendszerrel szemben.

Dennis Quaid filmjeire mindig nagy kíváncsisággal tekintek, hiszen zseniális színésznek tartom. Ezúttal sem kellett csalódnom sem benne, sem pedig a történetben. Imádom, amikor egy thrillerbe belevisznek egy kis kultúrát, műveltségi vonalat is (jelen esetben az Apokalipszis lovasait), így a szórakozás mellett még tanulhatunk valami újat is. A befejezés számomra váratlan, fordulatos volt, bár egy kicsit eltúlzott is. Összességében véve, mindenkinek ajánlom a filmet!

A film a címével ellentétben az élni akarásról, a tastvéri szeretet végtelen mélységeiről, valamint a nagybetűs szerelemről szól. A karakterek éppen olyan hús-vér emberek, mint mi magunk, hiszen vannak sötét pillanataik, kilátástalan napjaik, ugyanakkor egyfajta fekete humorral küzdenek meg a nehézségekkel. Szomjazzák a boldogságot, új életre kelnek a reménytől, ugyanakkor tudnak lemondani, megküzdenek a lelkiismeretükkel is, hogy aztán a sors közbelépjen és a két egymásnak teremtett embert egy párrá olvassza össze. Sokunk számára lehet ez a történet egyfajta életfilozófia is, hogy ne hagyjon el minket a hitünk, mert senki és semmi nem állhat a sorsunk beteljesülésének útjába.

Zseniális alapötletből bontakozik ki a cselekmény. Hátborzongató már a gondolat is, hogy ilyen éves "Irtás" bárhol bármikor kipattanhat valamilyen magas rangot betöltő elmebeteg fejéből a nem is olyan távoli jövőben. Bennem az elejétől kezdve feszültséget keltett a film, egy pillanatig sem unatkoztam rajta, mert zsigerből undorodtam tőle, az egész emberiségtől is. Pont attól volt jó, hogy el tudtam képzelni valós történetként, ráadásul bemutatta azt, amit én ebben a műfajban a legjobban szeretek, hogy semmi sem az, aminek látszik... az igazi gonoszt mindig ártatlannak csomagolva találjuk meg (ez esetben pl. a Barbie baba külsejű szomszédasszonyban és a gazdag, értelmiségi ficsúrban).

Azt kaptam, amit vártam. Az előzetes alapján tucatfilmre számítottam, és ez a megérzés be is igazolódott. A történetben a főgonoszt megvádolták és megkínozták egy olyan bűntény miatt, amit el sem követett. Halála előtt átkot szórt az önbíráskodókra, akiket ezután sorra gyilkolta le a szelleme. Semmilyen váratlan fordulat nem történik, drámai elemek, érzelmek sem igazán bukkannak fel, csak fröcsög a vér. A hitelesség halvány illúzióját sem kelti. Mégis azt gondolom, hogy néha ilyen film is kell, hiszen van amikor az ember arra vágyik, hogy ne nagyon kelljen gondolkodnia, megfejtenie a "mély" mondanivalót.

A part egy olyan film, ami megmutatja azt az idillt, amire az emberek sokszor vágynak a lelkük mélyén... elbújni egy kicsit a világ elől és csak élni szabadon, mindenféle társadalmi elvárások, tabuk és korlátok nélkül. Ám a jóból is megárt a sok, avagy semmi sem tart örökké (szerencsére). Tanulságos történet, amely segít rádöbbenni arra, hogy a kis földi paradicsomunkat nem is kell olyan messzire keresnünk.

 Izgalmakban bővelkedő, látványos spanyol sorozat, ami minden egyes epizódjával egyre inkább függővé teszi az embert. A karakterek igen összetettek, sötét titkokat rejtenek, ugyanakkor igen szimpatikusak és szerethetőek. Nincs abszolút jó vagy rossz, csak a túlélésért küzdő emberek. Egy olyan történetről van szó, amelyben senki és semmi nem az, aminek látszik. Nem kedvelem a katasztrófafilmeket, de a Bárka ez alól kivétel, mert ez a kedvenc sorozatom. Sőt, a feliratoknak hála, a spanyol tudásom is fejlődött kicsit. 

Ez egy remek történet, amelyet könyv formájában sokkal jobban szeretek, bár abban is sok a perverz, véres jelenet. Az első néhány rész után adtam még egy utolsó esélyt a filmnek, és nem bántam meg. A főszereplők közül Eric a kedvencem, mert őt a könyv alapján hasonlóan képzeltem el. Sookie viselkedése sokszor idegesítő és logikátlan, de mindezek ellenére mégis lehet azonosulni vele. Az epizódok sötétek, erőszakosak, de mindig van valami szép is... szerelem, önfeláldozás, stb. Ajánlom a könyvet is mindenkinek, de figyelmeztetés: aki Vámpírnaplók-féle tiniromantikát vár, csalódni fog.

Hú... Még mindig a film hatása alatt vagyok. Éppen most néztem meg angolul (ide sajna még senki sem töltötte fel). Hát, mit is mondjak... a sztori kicsit vontatott, de a színészi játék jó. Nincs benne sok izgalom, a véres jelenetek sem annyira durvák. Egyszer nézhető kategória, ha épp nincs más.

Tetszett a film, szeretem az ehhez hasonló sztorikat, mikor van valamilyen csattanó az események végén. :-) Ajánlom mindenkinek! :-)

Vegyes érzésekkel néztem végig a filmet. Nem tagadom, voltak benne értékelhető részek, de alapjában véve én nem voltam elájulva tőle. Mindenki meghalt válogatás nélkül, a jók és a rosszak is. Több kisebb történetből állt össze a film egy nagy egésszé. Úgy gondolom, ha valaki nem nézi meg, nem veszít vele semmit.