MissRuby Hozzászólásai

Remek hangulatú, nagyszerű film. Mint megtudtam a rendező első filmje, ahhoz mérten meg aztán kiemelkedő. A színészek tökéletesek voltak a szerepre, még a gyerekszínészek is, pedig azokat ritkán bírom. Realisztikus, minnimalista és éppen ez teszi hatásossá! Csak ajánlani tudom azoknak, akik nem tipikus horrorra vágynak és kedvelik a művészibb jellegű filmeket.

A téma 10 pontos, a kivitelezés nekem csak 8. De nagyon élvezhető volt, és nagyon érdekes gondolatokat feszegetett a maga kissé misztikus triller műfajában.

A történet elég lapos volt, a színésznő kisugárzása és a környezet atmoszférája vitte el a hátán az egészet.

Az alap téma nagyon érdekes, és elég egyedi volt, mikor a film megszületett, a kivitelezés is szép. Az én egyéni ízlésem miatt 8 pontos csak. Csak szerelem, ha direkt arra mennek rá, hogy jóóól meghassák a nézőt. Ha az a cél, hogy mindenki bőgjön, és mutassuk meg, hogy ez mennyire drámai, az valahogy nekem inkább idegesítő és unalmas. Ahogy a kis robotfiú is néha irritáló volt.

Nagyon tetszett, ahogy a gyerekek félelmeivel operál. Ahogy megtestesülnek számukra, amjd a végén egyesével mind "megölik" a saját félelmüket, amit a bohóc eléjük vetít, gyönyörű. Ahogy az is, hogy vannak vidám percek, nem állandó komor, fenyegetett sötétség az egész, néha kizökkent ebből egy-egy napos, vidám játékos rész.
A lebegést, bevallom, nem értettem. Miért lebegnek? Meg minek? Azt mondták, hogy a kislányt azért nem ette meg a bohóc, mert már nem fált tőle,  akkor a többiek, akik lebegtek most végülis mirelit kaják voltak, vagy szellemek, vagy micsoda?

Aranyos kis mese, és elég gyorsan belecsap a történet közepébe. Már annyira elcsépelt a "lúzer kisiskolás, akit bántanak a nagyok, és noha nagyon szeretne normális lenni, kiderül, hogy mégsem átlagos, de ebből végül előnye lesz", hogy nem is pazaroltak túl sok időt ennek a résznek a kidolgozására, inkább belevágtak egyből a közepébe. Jópofa, de sajnos semmi újat nem hozott erre a világra.

Hónapok óta várom ezt a filmet, és most őszintén fájt, amiért a megnézése után le kellett pontoznom. A történet valóban nagyon különleges, és a maga nemében egyedi. Lili Elbe nagyon különleges ember volt, erős, bátor és elszánt (gondolom én legalábbis, elvégre egy ilyen komoly műtétsorozathoz a kétségbeesés nem elég, de a filmben én mégis több kétségbeesést láttam, mint bátorságot), akinek a történetét már nagy vonalakban ismertem ez előtt is. A lelki része sem újdonság számomra. Mindennek ellenére azt kell mondjam, hogy ez a film erőltetett. Rám erőlteti azt, hogy ez az egész emnynire nagyon szép, nagyon gyengéd és menynire nagyon drámai. Nos, nyilván nem tudhatom miylen lehetett a 10-20-as években homoszexuálisnak, pláne transzexuálisnak lenni, de úgy hiszem ha megkérdeznék erről valakit, annak nem a finom és gyengéd kifejezések jutnának először eszébe, bármennyire is felvilágosult és tomboló volt az akkori gondolkodás. A két főszereplő között nulla a kémia, mintha az első perctől távolságtartó testvérpár lenne, márpedig ők elméletileg szerelmesek. Gerda szerepében Alicia Vikander zseniális volt, amikor kellett buja kiscica, mikor az kellett teljes mellbedobással anyáskodott, és ezt akár a másodperc tört része alatt váltotta át a férje után síró feleségre. Lenyűgözött, itt egyértelműen ez a nő vitte el a filmet, mert ha szegény Eddie-re marad az egész, ebből hatalmas bukta lett volna. Nem, nem feltétlenül azért, mert mint színész nem jó, hanem mert "semmi különös". Már eleve amikor ránéztem az jutott eszembe róla, hogy tavi, mert az egész kisugárzása olyan, a tanítgatós jelenetek gyakorlatilag feleslegesek voltak, hiszen eleve úgy mozgott és olyanok voltak a gesztusai, mint egy travinak. Semmi fejlődést nem mutatott egész film alatt a katakter, sőt, a végére már kicsit unszimpatikus volt az állandó hisztijével, naaagy sokat mondó halgatásaival és a "Nekem Rossz" világnézetével.
A könyvnek fogok adni egy esélyt, mert még mindig reménykedem, hogy az többet hoz ki Liliből, mint ez a színész. De a film picit vontatott és szenvedős volt nekem. Remélem másoknak jobban bejön, mert a téma maga nagyon érdekes és őszintén örülnék, ha a film eljuttatná ezt a "világot" azokhoz, akik nem nagyon értik a transzexualitás érzelmi hátterét.

Fantasztikusan szépek a rajzok benne! :) Magával ragadó, felnőtteknek is. A történet könnyen érthető, bevallom, nekem második helyre szorult.

Nem egy szokvány horror komédia, van benne ötlet, és tetszett, hogy a film nem veszi magát komoly, de közben mégis a történet azért leköti a nézőt.

Eeez nagyon cool! :) Nem lehet nem élvezni... a "vámpírok realisztikus ábrázolásán", mikor három vámpír lazán megy bulizni bkv-n, sikítottam. :D

Ez most így a trilógiára, amit nem értem, miért lett trilógia. Vontatott, erőltetett, és kétségbeesetten próbálják betömködni a Gyűrűk urában zseniálisan használt, de ide egyáltalán nem illő képi világgal, drámai jelenetekkel azokat az igen nagy réseket, amiket talán az hagyott hátra, hogy ez Nem a Gyűrűk Ura, és nem is kellene annak lennie. Nem fogom kántálni, hogy "dehátakönyv-dehátakönyv", rendben van ez egy adaptáció, nem kell feltétlenül a könyvet követnie a történetben, ám a hangulatát vissza kellene adnia. Nem adja. Jó rendben, tekintsük a Gyűrűk Ura folytatása (előzménye) ként, és nem mint különálló történet, velem lehet alkudni. Lényegében az egész új trilógia azért jött létre és azért lett trilógia, mert a rajongók még simán sőt öröm-ujjongva dugdostak pénzt Peter Jackson zsebébe, azért, hogy nézhessenek még egy kis Gyűrűk Urát. Az első rész szépen elhömpölygött, bájos volt, és Bilbo végig kitartott zseniálisan felépített karakterének bájossága mellett. Sok olyan rész volt, amit totálisan feleslegesnek éreztem (pl a kínosan hosszú csatajelenet, ahol képtelen meghalni a főgonosz (SP! mikor a jég alatt kinyílt a szeme, hangosan röhögtem). Volt az egész történetben 3 ember, akivel a néző azonosulhatott, az összes többi sorsa igazából mélységesen hidegen hagyott, sőt, néhol zavart, hogy vissza-vissza kanyarodtunk rá, nem azért, hogy elvarrjuk azt a szálat, vagy kiderüljön mi a viharért foglalkoztunk vele ennyit, csak azért hogy legyen mivel kitölteni még 15 percet. Látványra monumentális, a hangulata magával ragadó, hisz hogy is lehetne másképp, de egy remek alapra rádobáltak sok mindent, ami kis erőltetéssel oda illik, épp csak teljesen irreleváns.

10/5 Nicol Kidmen túl sok érzelmet nem produkál, többnyire csak nagy, vizenyős szemekkel mered a semmibe, de ez még megbocsájtható. A történetnek igazán nincsen tetőpontja, mivel minden izgalmas részt úgy tálalnak, mint a "nagy csavart", így az igazi, drámai, "aztahűhanemgondoltamvolna" csavar elveszíti az élét. Összességében jó film, egynek jó volt.

Nagyon jó volt, misztikus horror kategóriában nekem 10/8. Az alapötlet önmagában talán nem lenne nagy szám, viszont nagyon hatásosan ugráltak az idősíkok között és az, hogy (SPOILER!) a szellem, démon, nemtommi nem tárgyakkal szórakozik, vagy a szekrényben bújik meg, hanem a szereplők elméjét befolyásolja, nekem nagyot ütött. Igazából az ijesztgetős nénis jelenetek nem is kellettek volna. Meglepődtem, hogy a legjobb színész a filmben a kislány volt, pedig a gyerekszínészeket annyira nem szeretem.

Aki fogékony rá, annak kemény pszicho triller lehet, és ha már a kedvesemmel a filmet meg-meg kell állítanunk azért, hogy megbeszéljük a karakter-rajzot, az jelent valamit. :) Hosszú, de fordulatos, tartalmas és követhető volt szerintem.

Nagyon aranyos film, jó poénokkal, bár én a "fő-fő gonoszt" egyszerűen képtelen voltam komolyan venni azzal a beszédstílussal és fejjel. :)