Sellőlány Hozzászólásai

Nagyon-nagyon szépen köszönöm a feltöltést! Tv-ben kezdtem nézni, de nem tudtam végig nézni. Köszönöm!!!  
 

Összességében tetszett a film, nagyon jól ábrázolja a középkori ember gondolkodásmódját, az ismeretlentől való félelmet, a babonától való félelmet. Mindenre hatása volt akkor a vallásosságnak, a korábbi mágikus, nem a katolikus egyház által elfogadott hit, hitrendszer pedig üzdözendő, megvetendő volt. Szerintem egy kicsit misztikusnak ható történelmi kalandfilm, "horror"-nak ható elemek pedig az akkori középkori élet velejárói voltak sokszor, inkvizíció, eretnekség, kínzás. A karakterek nem rosszak a filmben, a színészek sem, főként a főszerepet játsszó Sean Bean, Eddie Redmayne (bár, mint férfi színész kiráz tőle a hideg...), de valahogy itt még elviselhető volt, Carice van Houten (Trónok harca,... abban még nem láttam), de a Dorothy c. filmben tetszett a játéka. Az egész filmre hatással van a pestistől való félelem, ez hatja át az emberek gondolkodásmódját, a szereplők is ennek hatására cselekszenek, és keresik a "miértek"-et a  borzalomra. Borzalmas lehetett ebben a korban élni, eltelve babonaságtól való félelmekkel, nem utolsó sorban a borzalmas haláltól, a pestistől való félelemmel. A film végére pedig persze magyarázat van minden babonás "rejtély"-re, ami a főhősökkel történik. Jellemfejlődés a fiatal papnövendéknél (Osmund) látszik a legjobban. Rá van legnagyobb hatással a kaland a mocsári faluban. Történelmi kalandfilm, némi borzongással, nálam 7/10-ből.

Valahogy ezt a témát a sötét lelkek /szellemek/ által megszállt házról /lakásról/ már számtalanszor feldolgozták. A szokásos klisék ebben a filmben is megvannak..., a néző várna valami igazán újat, de lassan ebben a műfajban már szinte lehetetlen újat kitalálni. Maximum a szereplők mások..., és valamelyest a történet változik, sajnos várható, kiszámítható, hogy mi fog történni. Esetleg a szereplőkért aggódunk (többé-kevésbé...), hogy életben maradnak-e a film végére, vagy ki fog életben maradni, de ez a film sem adott hatalmas pluszt ebben a műfajban. Egyszer végignézhető, ha igazából nem akar az ember gondolkodni egy filmen, csak egy kis időtöltést vár egy filmtől. A kicsit borzongás, misztikus hangulat az megvolt, ami ezeknek a filmeknek a sajátja, de mély nyomot nem hagy a megnézése. 

Dakota Fanning-től ez a harmadik film, amit láttam. Legelső a Bújócska c. thriller volt, másodikként láttam a Brimstone c. thriller-drámát, és most ezt a filmjét, amiben (kivétel a Brimstone) szintén még gyermekszínészként szerepel. Szerintem mind gyerekszínészként, mind felnőtt színésznőként nagyon tehetséges. Ebben a filmben valóban kiszámítható, hogy mi várható a film végére, mégis engem meghatott a film története (főleg, hogy valós eseményeken alapul). Lehet, közhelyesen hangzik, de a film legnagyobb mondanivalója, hogy vállaljuk fel az álmainkat, küzdjünk értük, bármi áron. Szól a film a magunkba, és a családba vetett hitről, az összetartozásról-összetartásról. Igazi, kellemes, szívmelengető családi film. Nekem különösen tetszett, mert nagyon szeretem az állatokat, és ebben a filmben a főszereplők az állatok iránti szeretetről (is) tesznek tanúbizonyságot. 

Nekem összességében tetszett ez a film. Igaz, itt is megvannak a szokásos (hasonló stílusú filmekre jellemző) klisék. Az, hogy a gonosz, "miféle" gonosz idővel ki is derül. (Ennél több spoiler lenne, aki meg szeretné nézni a filmet, úgyis rájön...). Szokásos "elátkozott ház-as" hangulat. A végső fordulatra én őszinte legyek, nem számítottam, de ettől vált legalább izgalmasabbá a film - egyébként a szokásos elátkozott ház stílus lett volna. Igaz, így az volt, csak kicsit másképpen. Egyszer megnézni teljesen korrekt thriller, hatalmas újdonságokat igaz nem ad, de nekem valamiért összességében mégis tetszett. Egy korrekten "összerakott" thriller kategóriában teljesen nézhető film. 

Gondoltam, valami egész jó kis thriller lesz a film..., hát sajnos nem lett valami igen jó film. Még egy átlagos thrillernek elment volna, egész ígéretesnek indult, de valahogy - azon kívül, hogy megtudjuk, mit akart a szülésznő -, semmi sincs igazán kibontva a filmben. Valahogy a forgatókönyv kidolgozottsága hagy némi hiányosságot maga után. Így egy átlagos thrillernél is gyengébb a film, meg lehet nézni időtöltésnek, de a szokásos kliséken túl sokat nem ad a film. 



SPOILER: 

A film befejezése is találgatásokra ad okot, jó, lehet sejteni, hogy akkor "beindult a szülés" most már valóban, és a főhősnőnk annyit mond kb., hogy: "jó, akkor most megismerjük a kisbabánkat". Mindezt elég nagy lelki nyugalommal, ahhoz képest, hogy pár perccel azelőtt gyulladt ki totálisan az otthonuk, ja, jó, a gonosz szülésznőtől is megszabadultak egyúttal, kiről (azon kívül, hogy meg akarta kaparintani a babát), túlzottan semmit sem tudtunk meg a filmből.  

Igazán aktuális témát dolgoz fel a film, akár mennyi a film pontos valóságtartalma, sajnos nagyon sok hasonló eset megtörténik a valóságban is, ami elég szomorú. A film 62 percébe nagyon jól bele van sűrítve mindaz a félelem, iszonyat, ami egy internetes zaklatás során éri a zaklatott személyt. Felvet a film egy nagyon fontos dolgot, ami elég egyszerű, hogy a "tetteinknek az interneten is lehet kövezkezménye", a virtuális térben sokszor annyira megfoghatatlan egy-egy ilyen internetes zaklató "működése", hogy leginkább ez, ami félelmetes az egészben, mikor betörnek az internetező fiatal legféltettebb titkai, dokumentumai, képei közé, ezzel zsarolva. 
A filmbéli történetben van egy-két csavar, amire nem számítottam, minden esetre elgondokoztató film. A film lezárása is egyfajta "csavar" volt, főhősnőnk ráeszmélt egy nagyon fontos dologra, és ha nagyon belegondol a néző, akkor a film végső lezárása egyfajta megoldás is lehet az internetes zaklatásra. Tetszett a film, 62 percbe belesűrítve korunk elég félelmetes veszélyét főleg a fiatalokra, akik a legsebezhetőbbek talán. 



SPOILER. 
Mikor rájön a főhősnő, hogy életét nem elsősorban az interneten kell(ene), hogy élje, ráébred, hogy a valóságos életébe nem feltétlenül tud betörni egy internetes zaklató, ha figyelmen kívül hagyja a zaklató netes zsarolását, és a saját "hús és vér" családjától kér segítséget, a valódi életét éli, már cseppet sem lesz félelmetes a netes zaklatás.

 

Egyetértek! Nagyon jó film. Úgy emlékszem, hogy már volt is itt az oldalon, akkor néztem meg, ha jól rémlik,  még értékelést is írtam hozzá (ami úgy látom, eltűnt). Bár nem vagyok akciófilm-rajongó, de nagyon tetszett a film, igazi sztárparádé a film, na, és eleve Noomi Rapace filmjeit szeretem. Lassanként elkezdtem gyűjteni DVD-n a filmjeit, sikerült is elég sokat "begyűjteni" (az Élesítve most május 23-án jelent meg DVD-n, de sikerült beszerezni.) 
Igen, szerintem jó a felirat, én feliratozva néztem meg anno, teljesen tökéletes volt szerintem a felirat, a szinkronba belenéztem, teljesen fedi a lényeget a felirat, szerintem nagyon jól sikerült (nekem még azzal a feliratozással le is van mentve valahol a gépemre...).
Klassz akciófilm, érdemes megnézni, részemről 10 pont. 

Furcsa egy film volt, a nyomasztó légkör végig nagyon jól érvényesült a filmben, eleve elég sötét tónusú is volt a film, kevés fénnyel, szinte végig sötét képekkel, a hanghatások sem voltak rosszak a félelmetesebb részeknél. Ilyen értelemben megfogott a film, - igaz ez a démonos téma már elég gyakori feldolgozás filmekben -, viszont a forgatókönyv szerintem hagy némi hiányosságot maga után. Nem volt rendesen kidolgozva a cselekmény. Az nem gond, ha egy film elgondolkodtat, hogy "mit miért", de valamilyen korrektebb magyarázatot adhatott volna a film a "miértekre". A főszereplő színésznő játéka elég meggyőző volt. A történelmi alap is érdekes volt (lett volna), ha jobban ki van fejtve az ok-okozati összefüggés a múlt és a jelen között. A ráutalás megvolt a filmben, a múlt és jelen közötti összefüggésekben, de a film végére (bár megnéztem többször a lezárását a filmnek...) hiányérzet marad a nézőben. Ezért max. 5 pont nálam a film. A feltöltésért és fordításért természetesen köszönet.
 

Nekem határozottan tetszett a film, de horrornak semmiképp nem lehet mondani, viszont egy jó kis pszichológiai thriller. Annak viszont szerintem elég jó, igaz a film egy részében túlzottan sok izgalom nem történik, inkább a hangulat az, ami rányomja a bélyegét a filmre, és az ad kezdettől fogva feszültséget. Már a film elejétől lehet sejteni, hogy valaki "ismeretlenül hívogató" garázdálkodik, aki ráadásul nem is ártalmatlan valaki, már ez megadja az alapfeszültséget. Igaz, hogy a félelem okát sokáig látni sem lehet, viszont a nyomasztó zene, az állandó hívogatások, kik a főhősnőt zaklatják megadják a feszültséget. Lehet érezni, hogy valami nagyon-nagyon nincs rendben a házban, ahol főhősnőnk bébiszitterkedik, és ez a feszültség csak egyre fokozódik a filmben. Szerintem Camilla Belle színésznő jól játszott, hihető volt a félelme, át tudta adni (számomra legalábbis) azt a félelmet, amit egy ilyen kiszolgáltatott helyzetben csak érezni lehet, (jobban mondva nem szeretnék hasonló  macska-egér helyzetben lenni), igaz nincsenek véres jelenetek a filmben, de ettől függetlenül engem végig lekötött az, ahogy a film végig fenntartotta a feszült atmoszférát. Részemről 8 pont.

Egészen jó film volt - szerintem, az IMDB-pontszám nem igazán tükrözi azt, - véleményem szerint, amennyit a film "ér". Igaz, láttam már ijesztőbb thrillert (horrort?), de ettől függetlenül korrekt módon elkészített film, azt az izgalmat hozza, amit kb. a filmtől elvártam, a leírás alapján. Igaz, vannak benne szokásos klisék, viszont az alvásparalízis téma egy érdekes "új színfolt" a thrillereknél, és emiatt érdekesebb, érdekfeszítőbb az egész film. Külön érdekes az ikerpár szerepeltetése a filmben, és hogy mindketten részesei lesznek ennek a rémisztő jelenségnek, az alvásbénulásnak. Ami még érdekes, hogy a film bemutatja, hogy a történelem során milyen néven illették anno valóban ezt a rémisztő jelenséget, külön országok, kultúrkör szerint, például van, hol a "vén banya" névvel, aki ráül az alvó áldozata mellére, és ezzel mintegy nem engedi levegőt venni. Elég rémisztő jelenség lehet az alvásbénulás, gondolom, aki már átélte, annak borzasztó ijesztő élmény lehet..., és ezt a félelmet kiválóan kiaknázza ez a film. Részemről 10/7. Éppen az újszerű témája miatt. 

... 

Ezen kívül az Oldal Üzemeltetőinek és a Mozicsillag Felhasználóinak is Kellemes Ünnepeket kívánok!

Nagyon megrázó film (még annak ellenére is szíven ütött, hogy régen félig-meddig láttam a Tv-ben). Annak ellenére, hogy játékfilm, dokumentumfilm-szerűen megy végig a film a fontos eseményeken, ahogy a valóságban is történhettek. Legalább annyira tényszerű szerintem, mint a Ruanda kísértetei című dokumentumfilm, mivel Roméo Dallaire tábornok személyes Ruandában történt "élményei" ihlették a filmet, és a tábornok önéletrajzi regénye alapján készült. Nagyon találó a tábornok regényének címe: "Az emberiesség bukása Ruandában". Már ez a cím is mindent elmond a tábornok véleményéről, mi történt akkor ott Ruandában, és ő mit érzett azzal a sok-sok borzalommal, szörnyűséggel kapcsolatban, amit nem tudott megakadályozni, habár személyes feladatának érezte, a béke megteremtését, fenntartását. A főszereplő színész alakítása szerintem nagyon hatásos volt (állítólag még hasonlít is Dallaire-tábornokra), a film során végig együtt lehetett érezni a tábornokkal, mennyire megbénítja a tehetetlenség, hogy semmilyen segítséget nem kapott, hiába kilincselt az ENSZ-nél plusz békefenntartókért, még a kis meglévő létszámát is megnyírbálták, ő meg tehetetlenül nézte, hogy halnak meg szörnyű körülmények között ezrek és ezrek. Ez a film legalább annyira erős film, mint az Április Ruandában, a Kutyákat lelövik ugye?, a Hotel Ruanda, vagy a Ruanda kísértetei c. dokumentumfilm. Mindegyik film a ruandai népirtással foglalkozik. Szívszorító film mindegyik, a Szövetség az ördöggel egyike talán a leghatásosabbnak számomra. Bár a téma, a történések borzalmasak, viszont a film nyitó zenéje szerintem egyszerűen szenzációs, annyira gyönyörű, Afrika hangulatát hozza, talán azt a hangulatot, ami a borzalmaktól független. Igaz történeten alapuló, felejthetetlen ez a film.

Az igazság, hogy nem rajongok nagyon a magyar filmekért, de ez a film a témája miatt mindjárt felkeltette a figyelmem, egy percig sem vaciláltam rajta, hogy elkezdjem-e nézni, vagy sem (mint esetleg már magyar filmeknél). Előtte olvastam róla egy-két apróságot, hogy készül ilyen témájú film, a "malenkij robot"-ról, és magyar készítésű filmként. Elkezdve nézni a filmet, érdekes, már az első percekben olyan szívszorító hatású volt (pedig még semmit sem láthattunk a későbbi szörnyűségekből), a kezdeti képkockák visszafojtott légkörében érezhető volt a filmben szereplő főhősnő és családja elfojtott sok-sok félelme, fájdalma a háború szörnyűségei miatt..., az apa, aki ki tudja, hogy haza fog-e jönni a frontról..., és a kislány fájdalma az édesapja miatt. Valamiért nagyon nagy hatást tett rám a film már az elejétől fogva, többször újrakezdtem, hogy valahogy bele tudjam élni magam igazán a cselekménybe. Szerintem a színészek nagyon hatásosan játszanak, a főszereplő Irént alakító Gera Marina játéka nagyon meggyőző, szintén az Annát játszó Döbrösi Lauráé, de a férfi főszereplő Csányi Sándor játéka is tetszett (igaz, ő kissé már "gépiesebb" táborlakót alakít, akinek a szíve már mintha megkérgesedett volna a mindennapi rémségek után). A mellékszereplők is szerintem kiválóak. A film képeinek hangulata is megfelelő ehhez a rideg világhoz. (Lehet, azért is hatott rám ennyire a film, mert apai nagyapámat magyarként - még csak nem is németként -, kényszerítették fogolytáborba az oroszok azzal a "felszólítással", hogy "Ki magyar?" Ő "buzgón" rávágta, nem tagadta a magyarságát..., szemtanúk szerint az oroszok - a tífusztól félve -, élve beledobták többedmagával egy sírba, és oltott meszet öntöttek az élőkre is, nem csak a halottakra). Talán ezért is érintett meg annyira mélyen ez a film. Mint film nagyon tetszett, igényesen elkészített, szívbemarkoló film, arról nem beszélve, hogy hiánypótló alkotás, ideje, hogy ennyi idő és hallgatás (muszájból...) után emléket állítson egy film, azoknak a százezreknek, akiket a családjuk hiába várt esetleg vissza, vagy akik életét pokollá tette a "malenkij robot"-nak nevezett kényszermunka a kollektív felelősség nevében.

Nem volt rossz film, de nagyon túl jó film sem. Talán az a legnagyobb "gond", hogy hasonló "szellemes-démonos" filmből már van egy pár, az alap-téma is sokszor hasonló, nehéz már ebben a műfajban (szerintem) igazán újat mondani-mutatni. A szokásos kliséket tartalmazza a film, adva van minden egy szellemes-filmhez: elhagyatott ház (ami titkokat őriz), szerelmes pár gyermekkel beköltözik, a házban pedig "fogadják" az újdonsült lakókat az "érdekességek". Ami mégis pozitív volt, az a film hangulata, a zenéje illett a filmhez (hasonlóan más spanyol thrillerekhez, kellemesen megadja a film alaphangulatát), a spanyol thrillerekhez hasonlóan volt egy sajátos alaphangulata a filmnek, viszont sok más nagyon erősre sikerült spanyol thrillernél ez gyengébb volt számomra. A filmben szereplő kislány szerintem nagyon jól, természetesen játszott. Nekem bizonyos jelenet kimondottan emlékeztetett a Démonok között első részében lévő jelenetre. Egy megnézésre teljesen jó, kellemesen-borzongatós film. 

Ahhoz képest, hogy egy "könnyű" kis filmnek ígérkezik, egy könnyű kis filmnél sokkal többet mond ez a film. Egyaránt dráma, társadalmi "látlelet" is valahol abból a korból, és egyaránt pszichológiai thriller.
Társadalmi "látlelet" egyfelől az akkori társadalom visszásságairól, arról, hogy mennyit ért (illetve nem ért) akkor a nők szava, mennyit jelentett  egy nő szava a férfiével szemben, (mit tehetett meg egy férfi, amit egy nő nem, utóbbit végül gyökeresen megcáfolja a film főhősnője, de ezért, a szabadságáért nagy árat kell fizetnie). Film a magányról, a szeretetlenségről, a szenvedély hiányáról, a házasság kirakat jellegéből. A totális szeretetlenség vezeti a főhősnőt és a kiszolgáltatottság, megalázottság oda, ahonnan már nehezen, vagy már sehogyan sem lesz visszaút. Film a szenvedélyről, a szexualitásról, arról, hogy amit szerelemnek hiszünk, az valójában az-e, és, hogy ezekért mit kell feláldoznia egy nőnek abban a korban, ha merészel szembeszegülni a kor társadalmi konvencióival. A film befejezése, az utolsó filmkocka mindent elmond szerintem a főhősnő lelkiállapotáról, sorsáról. Mélyen elgondolkoztató film, ahol a szenvedély, szexualitás ereje, hit a szerelemben mindennel próbál szembeszállni, még olyan áron is, ha ezekhez bűnök sorozatán vezet az út. 



SPOILER:

Hatalmas kontraszt van aközött, hogy a férj a törvénytelen gyerekét úgymond rákényszeríti a feleségre (aki iránt semmi normális emberi érzelmet nem mutatott, csak megalázta, mint nőt semmibe vette), és aközött, hogy a feleségnek semmi boldogság nem jár, szenvedélyben, szerelemben a törvényes férje semmilyen téren nem részesíti, a férjétől részére csak a közöny és a megvetés jár. A feleségnek vannak kötelezettségei, nincs joga boldogságra, szenvedélyre, szerelemre, a férfiaknak ellenben mindehhez joguk van, akár törvényesen, akár törvénytelenül, felettük nem tör pálcát senki. Hamis, képmutató társadalom, ahol a nő semmi.